2015/04/26

Brandon Sanderson: Elantris

A Ködszerzet könyvek igazán remekül sikerültek és még ha nem is voltam teljesen elégedett velük, mégis jó volt őket elolvasni. Mielőtt még nekiugranék Az idő kereke sorozatnak, úgy gondoltam, hogy útbaejtem az író Elantris című könyvét is.
 
Mikor a könyv felénél jártam, akkor úgy gondoltam, ha ez az első Branden Sanderson könyvem, akkor valószínűleg több mást nem is nagyon fogok tőle elolvasni. Később ugyan javult a véleményem, de a könyv utolsó 5%-át meglehetősen összecsapottnak találtam. De ne szaladjunk ennyire előre.
 
Elentris valaha egyfajta paradicsom volt, ahol szinte megistenült emberek járták a tiszta utcákat. Minden tökéletes volt, nem létezett éhezés, az orvoslás magasszintű volt, és a mágiával az elentrisiak csak jót tettek. Nem csoda, hogy a világ lakói úgy gondoltak rájuk, mint földreszállt istenekre. Aztán történt valami. Meghasadt a föld, a mágia elszállt, a város hanyatlásnak indult és a város lakói torzszülöttekké válták. Az imádat tárgyaiból utálat tárgyai váltak.
 
Az Elentis melletti Kaé városának hercege egy nap arra ébredt, hogy elantriszivé változott. A családja nagy titokban rögtön a bukott istenek városába szállította, ahol nyomorult pusztulás várt rá. Raóden herceg azonban nem adta fel. Elég gyorsan igyekezett átlátni a helyzetet és a környezetéből a legtöbbet kihozni.
 
Időközben megérkezett a herceg jegyese is. Raóden sorsáról mit sem tudva, azzal szembesítették, hogy eddig nem látott kedvese meghalt. A teódi hercegnő (milyen meglepő, két főszereplő is királyi leszármazott) túlságosan okos és mindenlében kanál. Látja, hogy az ország a bukás felé halad, ezért igyekszik a nemesek egy csoportjával kedvező irányba toszogatni a dolgokat.
 
Mindezek közepette a városba érkezik egy rivális vallási csoport nagykövete, akinek néhány hónapja van csupán, hogy megtérítse az arélokat, vagy pusztító csapást kell mérni a népre. Persze erről azok mit sem tudnak, csak egy újabb hittérítőt látnak benne. A Hrathen által hozott vallási időközben nagyon megerősödik, talán túlságosan is, és igyekszik közben elég sok mindent háttérbe szorítani.
 
Az építkezés meglehetősen lassan halad, a történet tele van klisékkel, de azért mégsem akartam félretenni a könyvet, mert kíváncsi voltam a kifejlettre. Egymásra talál-e majd a herceg és hercegnő, lesz-e hősi halál, a vallási fanatikusok bedózerolnak-e mindenkit, vagy esetleg Elantris feltámad holtából. Ezeket inkább nem árulnám el, mert az írótól szó szerint bármi kitellik. Ahogy meglepő fordulatok is.
 
Ami meglehetősen zavartak azonban a nevek. Az egy dolog, hogy az író egy egész világot épített fel, kultúrával, vallásokkal, de közben többször - szinte funkciótalanul - az arcunkba tol rengeteg "idegenszavú" kifejezést. Nem elég megszokni az egyes személyek nevét, de ott vannak az aónok, más földek lakóinak egyedi kifejezései. "Szule, kolo?"
 
Nem mondanám, hogy rossz könyv az Elantris, ugyanakkor nem is túl jó. Megérte viszont elolvasni és közben párhuzamot húzni vele saját világunkkal. Nem csak a vallási megítélések, hanem az egymástól való elfordulás miatt is.

4 megjegyzés:

Alex J. Cavanaugh írta...

I just started reading Sanderson this year and he's an amazing author.

Zoltán Gecse írta...

I think the Mistborn series is much better than this book. The last part of Elantris seemed to me hastly-made. But in overall it was good.

Sanderson is strongly recommended author if you like fantasy genre.

Balázs Sági írta...

"Egymásra talál-e majd a herceg és hercegnő, lesz-e hősi halál, a vallási fanatikusok bedózerolnak-e mindenkit, vagy esetleg Elantris feltámad holtából."

Ez szándékos utalás akart lenni?

Amúgy mi a kedvenc fantasy könyved?

Zoltán Gecse írta...

A könyv végéig bármi történhet, az utolsó 20-30 oldal előtt tényleg benne van a történetben minden. Az is, hogy tündérmese vége lesz és az is, hogy a "rossz" győzedelmeskedik. És egyáltalán ki a rossz?
És ez a történet csak egy könyv, nem trilógia vagy könyvsorozat. Mindezek ellenére a vége nagyon összecsapottnak tűnik. De lehet, hogy nem is lett volna jobb megoldás a befejezésre.

Kedvenc könyv. Olyan szerintem nincsen nálam. Még nem nagyon fordult elő nálam, hogy egy könyvet újraolvassak valami miatt. Most már nem nagyon fér bele az időmbe.
Ha valamit mégis ki kellene emelni, akkor az a Sárkánydárda krónikák (első három könyv) lenne. Azt tényleg újraolvastam felnőtt fejjel is. Azzal sem vagyok maradéktalanul elégedett, de miért is lennék? :)

Azonban az utóbbi időben igencsak bejött a Ködszerzet sorozat, Joe Abercrombie-tól Az első törvény, vagy Mark Lawrence Széthullott birodalma.

GRR Martintól is egész jó volt A jég és tűz dala sorozat első 3 könyve, de utána valahogy nagyon szétcsúszott minden, túl magasra tette a lécet. Vagy ott van Robin Hobb, akinek az orgyilkosos sorozata is egész jól indult, aztán a végére jó nagy marhaság lett belőle. Meg persze Stephen King Setét tornya... Marha jó történetek voltak azokban a könyvekben, de néhány elborult pillanattal sikerült elrontani a tökéletes közelit.