A Látnok-ciklus utolsó kötete, ahol szerencsére kereken lezáródik a történet, és nincsen hiányérzet az olvasóban.
Robin Hobb nagyon gonosz, kegyetlenül gonosz. Amiket művel a karaktereivel az már vérlázító. A könyv eleje egy kicsit nehez indult számomra, de aztán szépen lassan belendült a történet. Az előző részekhez képes elég mozgalmas a kaland, és FitzLovag hatalmas távot tesz meg, hogy céljait elérje. Pompa kapcsán kiderül rengeteg turpisság, de az igazi meglepetések csak az utolsó fejezetekben jelennek meg.
Apropó, utolsó fejezetek... Itt eléggé úgy éreztem, hogy az irónőnek elege lett már a történetből, és gyorsan le akarta zárni a kalandot. A sok-sok szinte tétlenséggel megtöltött oldal után itt elég sűrűn történnek az események. Valahogy nincsen eléggé kiegyensúlyozva...
Gondolom, hogy aki már átverekedte magát a Látnok-ciklus kötetein, az ezt a részt sem fogja kihagyni. Főleg azért, mert itt közel minden megválaszolásra kerül...
1 megjegyzés:
Robin Hobb Látnok ciklusa valóban pesszimista, és akkor még enyhén fogalmaztam. Az állandó kudarcok amik a főhőst és a karaktereket érik, folyamatosan őrlik fel őket és az olvasót is. Az ember mindig várja, hogy történjen valami jó, de ha valami jó történik azután jönnie kell valami nagyon rossznak, így már szinte semmit se kívánok, csak legyen már vége a szenvedéseiknek.
Valamiféle kesernyés boldogság azért van a végén, de az se túl sok. Elég kegyetlen sorsot talált ki szereplőinek, de ez van. Ettől még jó sorozat.
Kíváncsi vagyok az élő hajó sorozatra, az milyen lett.
Randal
Megjegyzés küldése