Gémklub látogatás a 3 X jegyében

A héten megint úgy adódott, hogy szerdán el tudtam menni a hosszabb klubnapra a Gémklubba. Hamar érkeztem, nagy tömegre számítva, de az aktuális népsűrűség egy kicsit alulmúlta várakozásaimat. Sebaj, legalább nyugodtabban lehet játszani.

Egy kicsit csalok, mert az egyik játék nem tartalmazott X-et, hacsak nem nevezem "Projekt X"-nek a még kiadás alatt lévő gyerekjátékot, amit segítettem tesztelni a Norbinak. Az alacsony költségvetésűnek készülő gyerekjátékot akár már 3 éves kortól lehetne játszani. A témájáról nem teszek említést, de az mindenképpen megnyugtató, hogy nem a megszokott gyerekjáték mechanikával (azaz nem a dobj-és-lépj) módon működik. A játék során egyszerre meghatározott mennyiségű feladatot hajthatunk végre, majd ha azok elfogynak, akkor jöhet az értékelés. A teljesített "küldetések" értéke alapján a legtöbb győzelmi pontot szerző játékos lett a győztes. Nem egy bonyolult játék, ahol nem én, vagy a már egyre gémerebbé váló gyerekeim lesznek a célközönség. (Játék közben Zoli megjegyezte, hogy a helyet már lassan lehetne Board Gém Teázónak is hívni.)

Ezt követően rávettek egy Lords of Xidit partira, amit egy újabb követtett egy rövid Dixetes kitérőt követően. Előbb ez utóbbiról írnék pár gondolatot.

Dixit

A Dixit elég közismert, Spiel des Jahres (német játékdíjat nyerő) partijáték, amit csak most volt lehetőségem kipróbálni. Nem tudom, hogy melyik verziójával játszottunk (talán a Dixit Odyssey-vel), de azt hiszem, hogy ez talán lényegtelen is, mivel nagyjából a lapokon lévő ábrák jelentenek csak eltérést, a játék mechanikája nem.

Meglehetősen egyszerű partijátékról van szó. Minden játékos kap hat darab lapot. A sorban jövő játékos mond egy "történetet", egy vagy két mondatot, vagy csak ráutaló magatartást tesz a kiválasztott lapjával kapcsolatban. Ezt a lapot képpel lefelé helyezi asztalra. A történethez passzolva, minden játékosnak ki kell választania egy saját lapot, amit be kell adni - fejjel lefelé - az elsőnek kirakotthoz. Ezen lapokat összekeverjük, majd sorban felfordítjuk őket. A történetmondót kivéve minden játékos tippel a saját kis kartonlapján lévő lyukakba helyezhető kicsi pöcökkel, hogy vajon hányas számú lap lehetett a történet alapja. A pontozást most teljesen nem tudom, de a helyesen tippelők és a mesélő is kap pontot, de ha mindenki eltalálja, akkor a mesemondó nem. A helytelen tippek után az adott tölteléklapot bedobó játékos kap pontot.

Nem egy igazán bonyolult játék, ami meglehetősen gyorsan pörög, miközben jókat lehet nevetni is. Nem árt hozzá a jó asszociációs készség és a kreativitás is. Nagyobb fős társaságoknak (5 fő felett) ajánlott lehet, de nekem valahogy annyira nem jött be. De ez annak is betudható, hogy valamiért nem nagyon szeretem a partijátékokat. Még úgy sem, hogy én nyertem a rövidített partit.

  

Lords of Xidit

A név ugyan hasonlóan cseng, de jobban nem is nagyon térhetne el egymástól a két játék. Rendben, annyi közös vonása van a Dixittel, hogy nyelvfüggetlen ez is és ugyanattól a kiadótól jött. Nem terveztem ezzel a játékkal sem játszani, de mivel formálódott rá a közelemben egy csapat és Zoli nem is tudott és nem is nagyon akarta megismertetni velem a Birodalmi Telepeseket. Ezért is jött a Lords of Xidit.

Mivel 3-5 fő játszhatja, valamint a többiek elmondása és érzés alapján is legalább 4 fővel működik jól a játék, ezért továbbra sem lesz nálam kívánságlistás. Annyiból kár, hogy viszonylag szép játékról van szó, amivel talán játszanék is még egy másik alkalommal.

Az alaphelyzet szerint hősöket alakítunk, akik különféle hősöket toboroznak maguk mellé, akikkel le lehet majd győzni a különféle ellenfeleket. Ezek legyőzésekor három dologból kettőt választhatunk (ha tudunk): toronyépítést a szörnyek közelében lévő területen, hárfa vagy bárd jelző(ke)t lerakni az egyik szomszédos mezőre, vagy pénzt. Mindhárom dolgot érdemes egyensúlyban gyűjtögetni, mert a végén az értékelésnél nagyot lehet koppanni.

Mi 5 fős játékot játszottunk, ahol 12 kör volt. Minden negyedik körben összemérhettük, hogy kinek mennyi erőforrása (kis színes minifigurája) van típusonként, és ezen "licitek" győztesei kaptak valami jutalmat.

A játék több szempontból is nagyon érdekes volt.

1. A mechanika: Egy saját táblán kellett tárcsákat forgatnunk, hogy milyen hat lépést szeretnénk megtenni a körünkben. Titokban kellett előre programozunk, hogy a különböző színű utakon haladunk, valami helyszíni akciót hajtunk végre (toborzunk valakit a seregünkbe, vagy harcolunk egy szörny ellen), vagy éppen (taktikai megfontolásból) pihenünk. Mivel egyszerre hajtjuk végre ezt a programozást, ezért érhetnek meglepetések. Figyelni kell, hogy a többi játékos is mire számíthat, mit tervezhet, mert mi hiába számolunk azzal, hogy 4 lépés múlva legyőzünk egy szörnyet, ha azt egy másik játékos 1 körrel korábban megtette. Akkor bizony homályra

futottunk. Ugyanakkor azzal is számolni lehet, hogy egy másik játékos előttünk toboroz el egy bábut, ami miatt mi legközelebb már egy értékesebbet vehetünk el. Vagy éppen elveszi az utolsót és akkor egy másik helyen jelenik meg egy új toborzóhely, ahol éppen nekünk megfelelő bábu is lesz. Nagyon sok mindenre kellene figyelni a tervezés során, szükséges kockáztatni, de ugyanakkor még így is belefuthatunk kellemetlen meglepetésekbe.

2. A végső értékelés: A játék elején kisorsoljuk, hogy a torony-lant-pénz hármasból melyikkel kezdjük, folytatjuk és fejezzük be az értékelést. Így ezen sorrend mellett előfordulhat, hogy bár nekünk van a legtöbb pénzünk, de már az első értékelési körben kiesünk, mert nem volt elég tornyunk. Ez egy kicsit gonosz, vagy rossz érzés lehet 1,5-2 óra játék után.

Sajnos mindkét játékban csúnyán elvéreztem. Az első esetében, mert még nem volt minden teljesen világos, a másodikban pedig azért, mert nagyon az időt néztem, hogy elérjem az utolsó tömegközlekedési eszközeimet. Bár mindezek mellett lehet, hogy nagyon béna is voltam. Mindenesetre nagyon jót játszottam előbb Lillával, Zsolt atyával, Zsomborral és Károllyal, majd a Dixites játékot követő partiban, az egyházi barátunkat leváltó Lacival. Köszönöm nekik a játékot és még még egyszer utólagos elnézést kérek, hogy lepakolni már nem maradtam segíteni.

Az érzéseim a játékkal kapcsolatban meglehetősen vegyesek. Nem rossz játék, de ugyanakkor picit gonosz is. Még akkor is, ha nem egymás ellen küzdünk, de mégis egymás elől lop(hat)juk el célokat. Elméletileg nem lenne holtidő, mert párhuzamosan tervezünk és utána a lépesek gyorsak lennének, de maga a tervezési fázis elhúzódhat. Egy kicsit érdekes volt, hogy amikor már a programozott lépéseket kellett volna tenni, akkor is néha egy picit elakadtunk.

A táblára, a grafikára, a korongokra, a minifigurákra és a jelzőkre nem lehet panasz. A mechanika sem rossz, de az értékelés gonosz. Szerencsére a legalább 3 fős feltétel miatt nem igazán merült fel, hogy kellene otthonra.