2015/03/10

A témaválasztás fontossága (társasjáték)

Különböző társasjátékos fórumokon gyakran előjön a kérdés, hogy melyik játékfajta a jobb, az eurogame vagy az ameritrash. Véleményem szerint ez egyáltalán nem lényeg, mindkét típus lehet jó, ha számunkra élvezetesnek találjuk. 

A téma részletesebb kifejtéséhez egy kicsit nézzük meg az alapokat. Nem mindenki lehet otthon a társasjátékos szakkifejezésekben, főleg ha ismeretei a dobj-és-lépj játékokon alapulnak, vagy esetleg a Monopolyn és a Gazdálkodj okosan! társasokon túl már találkozott néhány belépőszintű játékkal (Catan telepesei, Carcassonne, Keltis, Alhambra).

Az eurogame nevét onnan kapta, hogy szerzői európaiak, jellemzően Németországból származnak (Power Grid, Agricola, Puerto Rico). Az ilyen típusú társasoknál a szerzők lehetőség szerint új fajta mechanizmusokkal próbálkoznak, a szerencsét igyekeznek háttérbe szorítani, és a végkimenetelt nagy százalékban az előre kiszámított lépéseinktől függővé tenni. Fontos még kiemelni, hogy a közvetlen konfrontáció ritkább, főleg a nyersanyagokért folyó versenyre korlátozódik. Az általában letisztult, könnyen megérthető szabályokon túl kevesebb hangsúly kerül a hangulatelemekre és a körítésre. Lehetnek hangulatosak a játéktáblák, színesek a fa jelölőelemek, de mégis sokan mondják azt, hogy hogy "jaj, de szép Excel-tábla". A stratégiai és matematikai látásmóddal rendelkező, gondolkodni szerető játékosok nem véletlen, hogy ezen stílusú játékokat kedvelik jobban. Ugyanis, bár a kezdeti állapot és néhány körülmény hordoz magában szerencse elemet (pl. hogy miből gazdálkodhatunk), de a győzelem mégsem azon fog eldőlni, hogyan fordul a kocka, hanem azon, hogy ezen feltételekből mit tudunk kihozni.


Az ameritrash játékok elsősorban az amerikai kontinensről származnak (Descent, Arkham Horror, Mice & Mystics). Jellemzőjük, hogy a téma mindenek felett! Színesek, szagosak, jó ránézni a minifigurákra, háttértörténettel felvértezett lapokra. Valamilyen kitalált világban "játszódnak", előszeretettel kerül elő a fantasy, sci-fi vagy a zombis téma. Vannak saját döntéseink, de mindent drasztikusan megváltoztathat egy vagy több kockadobás, vagy egy szerencsétlen laphúzás. Az eurójátékok 30-90 perces partijaival szemben itt a játékidő gyakran meghaladhatja a 3 órát is. A trash kifejezés nem feltétlenül jelenti azt, hogy "szeméttel" lenne dolgunk, ugyanakkor az ilyen játékokat sokszor a látvánnyal, szépen kivitelezett (bár utólagosan festésre szoruló) minifigurákkal akarják eladni a játékot, ahol a motor, a működés másodlagos szempont.
Kapunk egy zajos kockafesztivált (dicefest!), ahol mindenféle bónuszcuccal felruházott hőseink "küzdenek" a félelmetes szörnyek és főellenségek ellen. Ugyanakkor a hosszú játékórák az egész élményét - a stílus kedvelői szemében - epikussá teszik. Hipp-hopp elszaladhat az az 5-6 óra.

Véleményem szerint nem elég erre a két témára szűkíteni a kört és nem is lehet mindet ezekbe a csoportokba besorolni. (Sőt vannak olyan játékok is, amelyek a két irányzat kombinációjából próbál meríteni több-kevesebb sikerrel.)

Nem szabad említés nélkül hagyni a wargame-eket, ahol általában két fél feszül egymásnak, hogy sakkjátszma-szerű küzdelmükből egyikük győztesen hagyja el a csatamezőt (ami általában 2. világháborús térkép, de ez is játszódhat sci-fi vagy fantasy környezetben). Aztán ott vannak a különféle kártyás variánsok, kezdve a gyűjtögethető kártyás játékokkal (CCG, collectible card games, lásd Magic the Gathering), vagy a fix lapokból álló pakliépítős játékokkal (Dominion, Star realms).

Hazánkban az egyik legismertebb vonulat a családi játékok kategóriába esik. Kétségtelen, hogy ezek általában eurogame alapokon nyugszanak, de mégis sokkal könnyedebbek, kevesebb számolást és előrelátást igényelnek. Őket szokták általában belépőszintű játékokként emlegetni, és jellemzően őket találjuk meg még a hipermarketekben valamilyen német- vagy magyar játékdíj jelöléssel.

Azonban a lényeg - számomra - a jó témaválasztás. Lehet bármilyen jó a működtető mechanizmus, ha mondjuk a hajózásról, ruhavarrásról vagy a francia forradalomról szól. Egyszerűen nem kerül annyira a fókuszba, hogy érdekeljen. Ugyanez igaz nálam a zombis játékokra is. Ezeknek valahogy nem én vagyok a célközönsége. Persze, ha arról van szó, akkor teszek velük egy próbát, de nem érzem hiánynak, ha valamiért kimarad. Ugyanezt gondolom az absztrakt játékról is. Lehetnek bármilyen jók, rejthetnek stratégiai mélységeket, valahogy nem vonz, hogy perceket várjak az ellenfelem előre megfontolt lépésére a fehér/fekete korongjával vagy golyójával. Persze kivételek mindig vannak...

A társasjátékok iránt érdeklődőknek érdemes többféle stílust és játékot kipróbálni, hogy ráérezzenek melyik fekszik nekik legjobban. Ezen felül fontos még, hogy lehetőleg ne legyünk előítéletesek a másikkal annak kedvenc irányzata miatt.

2 megjegyzés:

Boda írta...

Csak el ne szabaduljon a pokol:)

Zoltán Gecse írta...

Dobtam egyet d20-al. 19 lett, úgyhogy csak nem. :)