2014/07/19

Mark Lawrence: Tövisek királya

A Tövisek hercege végén Jorg beteljesítette bosszúját, majd rögtön elővetítte a folytatást, hogy ő bizony itt nem áll meg. A kalandjai során szerzett hatásoknak köszönhetően hihetelenül gázolt le minden akadályt, de hé... egy fantasyt olvasunk.
 
A vegyes összetételű csapat nem tétlekedik sokáig a frissen megszerzett királyi várban, hanem rögtön északi túrára indul, a Góg-mentőakció keretében. Az események ismét párhuzamosan futnak egy 4 évvel későbbi történetlánccal és így fokozatosan tár elénk az író kíváncsiságot felkeltő titkokat, amiket később - nagyobb részben - fel is fed előttünk.
 
A második rész meglehetősen hullámzó teljesítményűre sikerült. Mikor az emlékezetelvesztős részhez kerültem, akkor azt hittem, hogy kimaradt pár oldal. Aztán ez a rész szépen a helyére került. A nekromatával való találkozás is meglehetősen bosszantóra, és ezen könyv szempontjából - szerintem - kihagyhatóra sikerült, de úgy gondolom, hogy ez csak előkészítés volt a harmadik könyvre.
 
Szerencsére a kalandozás többi része elég szórakoztatóra sikerült, és az is, ahogy Nyíl hercegeivel csatázott a jelen cselekményszálon. A sötét, techikával teli múlt is kellemes felüdülést jelentett és valamennyi újdonságot hozott a szokványos fantasy regények hangulatába.

Karakterek nem túl mélyek. Jorgban belül sok minden történik, de mégis olyan, mintha a felszínt kapargatnánk. Nehéz vele azonosulni, de igazából nem is akarunk. Úgyis csak a hullakombájnt látjuk benne, aki bármerre jár, hullanak körülötte az emberek vagy támadnak fel a hullák. Mivel az ő szemével (és kicsit Katerine levelein keresztül) látjuk a dolgokat, ezért más karaktert sem ismerünk meg jobban.
 
A bábukat mozgató személyekről ugyan megtudunk pár dolgot, de még minden eleget. Érdekes módon nem is nagyon hiányoltam ezen dolgokat jobban megismerni és az álommágus is inkább zavarónak tűnt számomra. Ugyan érdekes volt, hogyan mozgatta a szálakat, mégis elég szájbarágósan, előre kitalálhatóan érkezett egy meglepetésnek várt fordulat.
 
Mindenesetre a vége tartogatott még meglepetést. Rengeteg érdekes dolog is történt és igazi élvezet volt olvasni, amikor a nagy túlerővel szemben egy kreatívabb dolgokkal szállt szembe Jorg király. Aki még mindig gyerek... és mindenen egy feleség sem segíthet. Vagy mégis?
 
A sok képtelenség dacára (de kérem, miért is olvasunk fantasyt) és a leült pillanatok ellenére egész jól szórakoztam. A színvonalas magyar fordításért pedig köszönet a Fumax kiadónak. A sorozat első két kötete alapján jó vételnek bizonyult a trilógia.

8 megjegyzés:

Beagol írta...

Zseniális trilógia! Mark Lawrence szándékosan kiforgatja benne a (hard és high) fantasy toposzokat és kliséket.
Miért kifogásolod állandóan a fantasy könyvekben a sok "képtelenséget"? Itt például így épül fel a regény. Még mindig (nagyjából) reálisabb, mint a többi high és hard fantasy könyv, hogy a szerepjáték regényeket ne is említsem (amúgy ez low fantasy, csakúgy mint A tűz és jég dala).
Jorgnak sem sikerül minden, és sokszor megsérül (a többiek meg hullanak, mint a legyek), bár az igaz, hogy az író gyakran használja a Deus ex machina nevű írói eszközt.

RaveAir írta...

Mint én is írtam, fantasy-ról van szó, ami eleve magában hordozza a képtelenségeket. Ezért is szeretem az ilyen jellegű irományokat.

Az jó, hogy fokozatosan épül fel a regény, hogy fokozatosan ismerjük meg a különböző mágiák használóit, mert az ilyen lassú adagolás egész hihetővé teszi a történetet. De Jorg folyamatos, "képtelen" megmenekülései már-már salvatore-i jellegűek. Hullanak mellőle az emberek, még olyan is, aki valamilyen szinten kedvelhető. Kapja a pofonokat, a sebesüléseket, de bővelkedik a halálközeli élményekben. Nem kell jósnak lenni és talán nem lövök le más számára poént, de legalább a 3. könyv végéig biztosan életben marad, mert róla szól a könyv. Nem értem még a végére, de gyanítom, hogy ott mi fog történni...

Azonban elismerem a sorozat zsenialitását, élvezem az olvasást, kicsit más, mint a többi fantasy (bár ezt Abercrombie sorozatára is elmondható), tehát nem is igazán bántanám. A Goodreads-en ez is kapott tőlem egy 4-est. A Tövisek hercege egy 5-öst. A Tövisek császára eddig szintén e két érték között mozog, de még hátra van vagy 200 oldalam a befejezésig.

Beagol írta...

Többnyire egyetértek. Hogy valami negatívumot is mondjak: a Tövisek Császára végét egy kicsit összecsapottnak éreztem, legalábbis olyan hatást keltett, és sok meglepetést sem okozott.

Ettől függetlenül még zseniális Jorg története. Várom az író következő könyvét.

Beagol írta...

Kicsit korrigálom az előző hozzászólásomat. Nem "összecsapott", hanem elsietett volt a könyv vége.
Az azért nem igaz, hogy semmi meglepetést nem okozott, azért volt egy meglepetés a végén...
Kíváncsian várom a véleményedet a trilógia zárókötetéről! :)

ediFanoB írta...

Hi Zoltan,

so you finished the second in the BROKEN EMPIRE trilogy.
I look forward to read your thoughts about the final book which I started a while ago. So far I was not in the right mood to continue reading.

Will you also read the next trilogy RED QUEEN'S WAR by Mark Lawrence?

I will decide after I have finished EMPEROR OF THORNS.

Evelin2000 írta...

Én is várom Mark Lawrence következő trilógiáját. Remélem azt is elolvasod. :)

RaveAir írta...

@edifanob: I think the tortures and the parts about the King of Dead decreased your interest about continue reading the Emperor of Thorns. I have 100 pages to go... Unfortunately the travelling part is stalling and a little bit boring.

First, I'd like to finish this book, then it follows the American gods by Neil Gaiman and a book from China Mieville, then maybe the Mistborn books from Brandon Sanderson. And after maybe the Prince of Fools.

The medieval environment with a pinch of modern technology is great at the Broken Empire books. So I'll give a chance the Prince of Fools.

RaveAir írta...

@Balázs: Nekem egy kicsit időhúzás, ahogy haladnak előre a kordén és nem nagyon történik semmi. De ezt a 100 oldalt már csak legyűröm. Régen éreztem már késztetés, hogy a végére lapozzak, de most ez a helyzet. :)

Izgat a végkifejlet, de zavar a helyben toporgás.

@Evelin: Szerintem igen, mert bejön ez a hangulatos világ. De előtte még pár másik könyvet is le akarok gyűrni. Talán majd csak magyarul fogok a Bolondok hercegébe belekezdeni.