Az év vége megint nagyon összejött Évi születésnapját követően csak úgy záporoztak az ünnepek. Jött Márton névnapja, a Mikulás, Karácsony, Annamária születésnapja... Természetesen az ünnepeltek nem csak cukrot, diót, mogyorót kaptak a sok csoki mellett, hanem játékokat is. Ezeket próbáltuk elvinni a társasjátékok irányába. Ez már csak azért is ment viszonylag könnyen, mert szabad kezet, azaz meghatározott pénzkeretet kaptunk, amin belül vásárolgathattunk. Nézzük sorban, miket is kaptak a gyerekek (is) az év utolsó két hónapjában.
Eredetileg a 3 éves fiam születésnapjára lett volna szánva ez az apró, idei megjelenésű, fémdobozos játék, de később úgy döntöttem, hogy inkább nővére kapja meg. A fiamat még csak most kezdik bizonyos dolgok hosszabb időre lekötni, ezért talán még bátor lépés lett volna a Panic Lab. Az 5 év felé rohamtempóban közeledő Annamária viszont már jó alanynak bizonyult.

Ezen nehezítésekkel, már felnőttek számára is nyújt egy kis izgalmat. A játékot az nyeri, aki a megtalált amőbák után megszerzett meghatározott mennyiségű pontot.


Persze van büntetés is, ha rosszat dobunk (mert pl. egy másik játékos beelőz), akkor az utolsó két lapot a paklinkba kell tenni. Ha a lapjainkat átforgattuk és maradt még nálunk, akkor a maradék lapokat addig kell forgatni, míg azok valakinél teljesen el nem fogynak. Ő lesz a győztes.
A fiam még nem túl fogékony bizonyos dolgokra és főleg az egyensúly-érzékén és kézügyességén kellene javítani. Részben ezt a célt szolgálta a Málhás csacsi megvásárlása is.
Kapunk egy szamarat, aminek a hátára először fel kell pakolni a nyerget, majd arra a többi tartozékot. Ezeket sorban pakoljuk fel, majd a végén az veszít, akinél a csacsi lerúgja magáról a cuccokat. Három érzékenységi fokozatot lehet beállítani.
Mondanom sem kell, hogy a fiam azt élvezi, amikor a csacsi lerúgja magáról a tárgyakat.

Jelen esetben a játék doboza is fontos tartozék, hiszen abban vannak a lyukak, ahová beeshetnek egereink. De ne szaladjunk ennyire előre.
A 2-4 játékos számára alkalmas játékban mindenki kap 4 egérbábut, amelyek közül egyet a doboz sarkán lévő tornyok egyikébe kell tenni. Ezt követően van minden játékosnak a saját körében 4 darab akciója. Egy bábuval léphet egyet (egy körön belül maximum 4 alkalommal), felfordíthat egy tetőt, vagy tolhat egy sort. A cél, hogy egyszerre két egérbábuval álljunk meg ugyanazon a sajton. Ha valakinek sikerül 4 különböző fajtájú sajtot összegyűjtenie, akkor megnyerte a játékot. Ez is pofonegyszerűnek hangzik, de igazából nem annyira az. Egyszerre kell emlékezni, hogy leborított tetődarabok alatt milyen sajtok vagy lyukak lehetnek és jól taktikázni, hogy meglegyenek a sajtok, vagy elkerüljük a csapdákat. Esetlegesen lehet arra is menni, hogy az egyik vetélytársunk három egerét lyukba lökjük és úgy ejtsük ki a játékból.
Érdekes módon Annamária lányom egészen ráérzett az ízére és bejött neki ez a játék is. Igaz még azóta nem nagyon mondta, hogy vegyük elő, de ha mi tettük azt, akkor nem ellenkezett.
(Ha pedig bárki, bármikor Appenzeller sajtot akar nekem adni, akkor ne fogja vissza magát. Egyszerűen imádom!)
(Ha pedig bárki, bármikor Appenzeller sajtot akar nekem adni, akkor ne fogja vissza magát. Egyszerűen imádom!)

Természetesen Márton fiam ezt is igazából akkor élvezi, ha nem sikerül és ugrál a madárijesztő. Mindezek ellenére volt már olyan, hogy ő nyert... bár az kevésbé tette boldoggá, mint a középen ugráló figura.
Ígérem, hogy következő társasjátékos bejegyzésemben komolyabb játékokról is szót ejtek majd. Már régóta tervben van pár írás, csak eddig soha nem jutottam el odáig.
(A képek a http://www.boardgamegeek.com oldalról vannak)
1 megjegyzés:
Örülök, hogy bejött a Piranhas. Én is csak ezen videó alapján játszottam vele: http://www.youtube.com/watch?v=IUdNS4EFzKQ
De tényleg nem egy nehéz szabállyal bír. :-)
Megjegyzés küldése