2012/07/31

Rettegés Arkhamban

Elég mozgalmasan alakult az elmúlt hétvége, ugyanis, miután pénteken elvittük a gyermekeinket szüleimhez és szombat reggelre kialudtuk magunkat, rögtön neki is láttunk az előkészületeknek. A délelőtti takarítás délutáni sütés követte, vendégvárással egybekötve.

Az első érkező, a Rettegés Arkhamban társasjáték tulajdonosa, az egyik legismertebb magyar geekblog egyik írója, Worsty volt. Valamennyire előkészítettük a terepet, mire megérkeztek a többi játékosok is. Nem hivatalos sorozatfordítók, bloggerek, geekek és nem utolsó sorban twitterhasználók, azaz Freevo, Gaines és Bruzsy.

Néhányunknak ez volt az első játéka, de szerencsére mindannyian olvastuk előzetesen a játékszabály, valamint megtekintettünk néhány ismertető videót. A szabálykönyv meglehetősen "vaskosnak" mondható a maga 24 oldalával. A szabályok ismertetése mellett számos példa segít a Rettegés Arkhamban játékmenetének jobb megértésében, ami ugyan nem bonyolult, könnyen elsajátítható, még ha előzetesen nem is úgy néz ki.

A H. P. Lovecraft által megáldott környezetre épülő táblás Rettegés Arkhamban című csodában szinte minden megtalálható, amit egy általában elvárhatnánk egy társasjátéktól. Van benne játéktábla, az általunk választott karakterekhez tartozó "bábuk, rengeteg kártyalap, valamint dobókocka. Ez utóbbi kapcsán nem kell megijedni, ugyanis a játék nem kifejezetten a szerencsére épít, habár annak is nagy szerepe van. A játékosok által közösen kigondolt stratégia mentén lehetőségünk van döntéseket hozni, amelynek csupán csak kimenetelét határozzák meg az ezen dobótestek felső felületén pöttyök számai. Persze mondanom sem kell, hogy nem egy olyan nyolcdobásos próba volt, ahol csak egy vagy két siker volt a végén...

Fontos megjegyeznem, hogy még el sem kezdjük a játékot, amikor már súlyos tízperceket töltünk el azzal, hogy előkészítsük a játékteret, a különböző kártyákat, jelölőket, karakterlapokat, szörnyeket  és főellenséget. Az órás előkészület, amit másoktól hallottam persze erős túlzás, de nem is öt perc, mint más társasjátékok esetében. Már itt találkozhatunk az első kooperációval, ugyanis minél többen vagyunk, annál gyorsabban elő tudunk készülni. 

A játék körökből áll és minden kör elején új kezdőjátékos van (kivéve, ha egyszemélyes módban játszunk). Már az első kör előtt fel kell csapni egy mítoszkártyát, amin valami esemény van jelezve. Miután ezt végrehajtottuk, hogy neki is kezdhetünk a 4 fázisból álló körünk végrehajtásához.

1. fázis - Frissítés
Itt gyakorlatilag az újra használható lapokat állítjuk újra készenlétbe, illetve a saját karakterlapunkon lévő csúszkákat állíthatjuk kedvünkre.
2. fázis - Mozgás
A mozgáspontjainktól függően vándorolhatunk Arkhamban az egyik helyszínről a másikra.
3. fázis - Arkhami találkozások
Azon a területen, ahol befejeztük a mozgásunkat felcsaphatunk egy helyszínkártyát, vagy a helyszínhez tartozó egyéb cselekedet hajthatjuk végre (pl. felépülés, vásárlás, stb.)
4. fázis - Idegen világbéli találkozások
Erre igazából csak akkor kerül sor, ha nem Arkham városában, hanem egy idegen világban vagyunk. Ebben az esetben egy idegen világbéli kártyát kell felcsapni és az alapján cselekedni.

Miután minden játékos végzett a saját fázisaival jön egy 5. fázis is, amelyben egy új mítoszkártyát fordít fel az új kezdőjátékos.


Ezek alapján az egész nem is tűnik olyan bonyolultnak, de a fázisokat számos dolog színesíti. Jelenhetnek meg kapuk, melyek átszippantanak egy másik világban, ahonnan később vissza kell jutni Arkhamba. A kapuk mellett szörnyek jelenhetnek meg, vagy éppen mozoghatnak a térképen ezzel problémákat okozva a játékosoknak. Ezek azt jelenthetik, vagy meg kell próbálni elkerülni őket, vagy meg kell küzdeni velük. 

Győzni nem könnyű, mivel itt nagyon sok múlik a szerencsés dobásokon, ugyanakkor különféle kártyákkal vagy a karakterünk tulajdonságaival, esetleg megszerzett nyomokkal lehetőségünk van a dobások számát növelni, illetve áldás vagy átok kártyákkal a dobások szerencsésségének arányán módosítani.

A Rettegés Arkhamban elég összetettnek tűnő játék. Nehéznek nem mondanám megértés szempontjából, ugyanakkor nem könnyű végső győzelmet aratni. Még úgy sem, hogy a játékosok nem egymás ellen, hanem egy közös ellenség ellen összefogva igyekeznek pozitívan kijönni a végjátékból.
Mi sajnos a partit elbuktuk, Cthulhu túl erős ellenfélnek bizonyult, és mint a képből is látszik a végén elég sokan az elmegyógyintézetben kötöttünk ki. Mindezek ellenére nagyon nagy élmény volt, különösen úgy, hogy többször is ott álltunk a győzelem kapujában és már csak egy nagyon kicsi hiányzott volna a végső megdicsőüléshez. Azonban a végére a szörnyek valami elképesztő számban jelentek meg és tették lehetetlenné diadalunkat.

A játékot nem tudom mindenkinek ajánlani, ugyanis a témája egyedi, a szabály átolvasása sok időt vesz igénybe, nagy a helyigénye, valamint a játékidő igencsak hosszú, több órát felemésztő (mi nagyjából 5 órát játszottunk, de észre sem vettük, úgy repült az idő). Én azonban a játék szinte minden percét élveztem és szeretném újra átélni ezt az élményt. Magát a játékot is szeretném birtokolni, akár angol nyelven is, mivel a játékot magyarul szinte már lehetetlenség beszerezni.

(A képek egy részét Freevo készítette, a többi pedig a bgg-ről van.)

1 megjegyzés:

Lowdown M. F. írta...

Szólj, ha szereztél egyet, én megyek játszani (meg amúgy egyébként is simán bármivel, rákaptam én is mostanában a társasra, csak nekem kevesebb partnerem van általában, meg jóval kevesebb játékom^^). :D