Évi születésnapja most volt november 9-én. Ahogy minden évben ezen a napon... :)
Idén valahogy nem vittem túlzásba a dolgot, mert csak egy virágcsokrot vettünk neki Babbanccsal, valamint elvittem vacsorázni. Ebből gondolom, hogy mindenki azt gondolja, milyen egyszerű is volt az egész. Hát... nem...
Ahhoz, hogy el tudjunk este menni vacsorázni nem csak asztalt kellett foglalni a kedvenc, XXII. kerüleben lévő éttermében (Borköltők társasága (a kicsi reklámért cserébe remélem, hogy legközelebb kapunk valami grátiszt)), hanem elő kellett készítenünk a Babbancsra vigyázók kényelmét is.
Mivel Évit még nem köszöntötték fel fizikálisan, csak telefonon keresztül, ezért csináltam egy joghurt tortát (a receptet megtaláljátok a blogomban), valamint néhány komolyabb fogást. A feleségem egész nap főzött otthon, mire készen lett a fogásokkal. Palóc leves, mézes-mustáros husi, szalonnával és répával töltött szárnyascombok, valamint ezekhez krumplis köretek.
Apósékat és Évi testvérét megettük, majd irány az étterem. Vicces... Otthon főzünk, aztán nem otthon eszünk... De ettől függetlenül jó volt. Évi ehetett hőn áhított libamájat, és azt hiszem, hogy annyira nem is érezte rosszul magát.
Azt hiszem, hogy legközelebb majd jobban kell igyekeznem, és nagyobb meglepetést kell neki okoznom, valamint kevesebb fáradtságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése