Van úgy, hogy az embernek egymás után csak kaki napjai vannak... A múlt is tökéletes példája ennek volt, amikor egymást érték a túlórák, és a pénteki korán hazamenés helyett még vacsorára sem értem haza. Aztán ugye otthon sem ért véget a munkás nap, mert mindig van volt valamit tenni. Szorítottak a határidők, és ennek köszönhetően még alvásminimalizálás is volt.
Ilyenkor jut eszembe, hogy milyen kár, hogy már kilőttem a szabijaimat, és nem tudok egy teljes sehová-sem-menős-csak-otthon-fetrengős-napot tartani (na jó, heti egy-két bolt még belefér). Ilyenkor jól el lehetne szórakozni a kicsi Babbanccsal, mikor ő is alszik, akkor én is, és hasonlók... Bár lehet, hogy hasonlóban lehetne részem, ha beáldoznám az év végére tervezett nyaralást, és akkor így Évinek is lenne ideje és lehetősége szakdogát írnia az államvizsgához.
***
Sikerült előrelépést elérni a papnál is. A területileg illetékes pap adott egy engedélyt, hogy Nevéninkábbnemnevezem papunk meg tudja keresztelni Annamáriát. Kalandtúrába beillő küzdelmet követőn végül sikerült a megtalálnunk a fickót, és odaadtuk neki az engedélyt. Valahogy érzem, hogy lesznek még akadályok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése