A király orgyilkosa

Egy kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, ugyanis azóta már sikerült az ezt követő könyvet is kiolvasnom. Megpróbálok úgy írni és fogalmazni, hogy annak sem áruljak el túl sokat, aki még nem olvasta volna az előző részt.

Hősünk, a Lovag törvénytelen, fattyú gyermeke, akit immár nem csak fiúnak, vagy Fitznek neveznek, hanem FitzLovagnak is túlélte az első rész végén ért nagy csapásokat, és lassan nekiáll lábadozni. Mire visszaért Kosvárba látja, hogy ott nagyon megváltoztak a dolog. Pompát nem sikerült visszatántorítani ambíciózus terveitől, és a vörös martalócok sem hagytak fel a támadásokkal és szipolyozásokkal.

A történet sötétebb és nyomasztóbb hangulatú, mint az első rész. Talán részben ezért is haladtam az olvasással olyan lassan. Érdekes látni, hogy miként fejlődik a főhös karaktere. Mivel sajátos, belső szemszögből történik az egyszálú cselekmény bemutatása, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az író menet közben végez Fitz-el. Azonban attól sem kell félnünk, hogy másokat életben hagy. Kegyetlenül bánik a karakterekkel az írónő. Bántja, sanyargatja őket, és nem riad vissza attól sem, ha valakivel végezni kell.

A címben "A király orgyilkosa" név van megadva, de tudni kell, hogy nálunk kettébontották a könyvet, és az első kötet kapta ezt a nevet. A második kötet "A nép orgyilkosa".

Nekem A király orgyilkosa nem annyira tetszett, mint Az orgyilkos tanítványa vagy A nép orgyilkosa, viszont nagyon fontos szerepet játszik a későbbiek megértésében. Ebben a kötetben lehet észrevenni azt, hogy néha fény derül arra, hogy Fitz teljesen máshogy gondolta a dolgokat, mint azok valójában alakultak. Ezen téves feltételezései elég nagy gondokat okoznak mind neki, mint a birodalomnak...