Magyar filmhez mindig óvatosan ül le az ember, mert nem tudja, hogy mi sülhet ki belőle. Néha sikerül nagyon jó alkotásokat készíteni, néha viszont inkább sikítva menekülne az ember.
A Kalandorok esetében nem tudtam, hogy mire számítsak. Azt tudtam, hogy a mostanában filmekben gyakran foglalkoztatott Rudolf Péter az egyik főszereplő, míg a másik az általam annyira nem kedvelt Haumann Péter. A 3. genererációt megszemélyesítő srác nevét pedig lusta vagyok kikeresni...
A film egy kicsit döcögve indult, aztán szerencsére belelendült. A magyar valóság ábrázolásához képest egy kicsit erősre sikerült a román. Különösen a részeg rendőrös résszel. A film több helyen erős túlzásokba esett, de nagyon sok helyen lehetett felröhögni.
Középtájon az egész kezdett egy kicsit szétesni. Onnantól kapkodós lett, valamint feleslegesen lett elnyújtva. Teljesebb érzést adott volna, ha 20-30 perccel rövidebbre vágják az egészet. Nem is értem, hogy mi szükség volt az egész elnyújtására. Az utolsó félóra pedig elég összecsapottra sikerült. Úgy tűnik, hogy ezt sem ússzuk meg folytatás nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése