Nyári ünnepek

Elég őrült melegek vannak, amikor néha hálát lehet adni egy hűvös reggelnek, vagy melegséget elverő záportnak...

De most nem az időjárásról szeretnék szót ejteni, hanem a legutóbbi ünnepekről. Június 23-án tartottuk Évi névnapját. Erre lehet, hogy egy páran felkapjátok a fejeteket, de mi akkor is ekkor tartjuk. Karácsonykor szinte mindenki megfeledkezik róla, és mivel télen van a születésnapja is, ezért mindig téli ajándékot kapott. Most kap nyárit is... :)

Vettem neki egy Alhambra nevű, elég jól sikerült stratégiai társasjáték. Néhány kört már játszottunk vele, és Évi mindig simán elvert. Hát igen, aki Carcassone-n edződött...

Aztán június 26-án lett fél éves Annamária. Különösebb ajándékot tőlünk még napott, és arra sincsen még sok tippünk, hogy mit fog kapni az elsején lévő névnapjára... De majd kiderül, van még néhány napunk.

Annamária nagy mozgásban

Ezekhez különösebbeket nem fűznék hozzá. A mozgóképek magukért beszélnek...

Annamária ül, nem fekszik, nem marad

Kicsi lányunk szépen megtanult négykézláb mászni, bár a technológiája még egy kicsit egyedi, de gondolom, hogy idővel majd csak csiszolódik. A mászás tudományának gyakorlása közben rájött, hogy miként tud ülni. Most ezt is nagyon magas fokon műveli. Erről be is szúrnék ide két képet.

Valamint, még két kép, hogy miként is tud már négykézláb állni (ebben a pózban haladni még nem tud, de ami késik...)

Oblivion 499-ért

A minap túrtam a TESCO-ban nagy halom játéklemez között, hátha sikerül valamit kikukázni. Egyszercsak megakadt a kezem egy ismerős lemeztokban. Oblivion! Nézegetem rajta az árat... Volt rajta 4(!) különböző ár. Ugyan melyik lehet az? Közben találtam egy másik lemezt is, ami szintén olyan vastag, lopásgátlós tokban volt, és arra 499Ft volt ráírva. Na mondom, megnézem egy leolvasónál, hogy mennyibe kerül az Oblivion és az a másik játék. Mind a kettő 499 magyar forint volt... Így tehát elhoztam és megvettem. Utólag néztem, hogy a galaxineten még mindig 2990 az ára. Azt hiszem, hogy jó vásár volt.

Agatha Christie - Nyaraló gyilkosok

Az origo.hu oldalon volt egy nyereményjáték, ahol a CDV-sevenm felajánlott 3db Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok című játékot. A jó válasz beküldése után az én nevemet is kidobta náluk az automata...

Kiváncsi vetettem magam bele a kalandba. Nem ismertem sem a könyvet, sem a belőle készített filmet, így teljesen szűzen vághattam bele a játékba. Kivételesen most nem olvastam át annyira tüzetesen a kézikönyvet, mint szoktam, de amennyit láttam belőle úgy tűnt, hogy nem lesz rossz fordítás. A dobozon azonban van egy furcsa fordítás, amire már többen felhívták a figyelmet a különböző fórumokon. Tükörben le van fordítva az, hogy "szürke cellák", ez egyértelmű utalás lenne az agytekervényekre, de mindegy...

A játék telepítője nagyon egyszerű, és elég gyorsan végez, mert nagyjából csak olyan 1,5gigabyte helyet foglal el a merevlemezen. További plusz pont, hogy nem kell a lemeznek a meghajtóban lennie játék közben. Így legalább megúsztam azt, hogy különböző orosz vagy milyen oldalakról leszedjek valami "no-disk crack"-et. Igen, én eredeti játékoknál is sűrűn megteszem, ha azzal meg tudom kímélni a lemezmeghajtóm állandó felpörgését vagy a lemez kopását, karcolódását.

A játék maga elég jól sikerült, remek kis nyomozós kaland, bár néhol majdnem beletört a bicskám, ha nem lett volna hozzá végigjátszás. Az elején egy madzagot nem sikerült megtalálnom a tengerparton. Néhol egy kicsit jobban segíthetett volna a szöveg tapogatódzásban, de a tárgyak különféle kombinálásával nagyon könnyen megoldható volt a feladat. A beszélgetések során egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy csőben lennék, mert bármit feleltem egy irányba ment az egész beszélgetés. Talán egy vagy két helyen volt olyan, hogy létezett igazi választási lehetőség.

Szerencsére a játék fordítása egész jól sikerült, bár néhol volt benne néhány gépelési hiba, néhány magyartalan mondat, de legalább nem volt félrefordítás (vagy csak nem vettem észre).

Azonban volt néhány súlyosabb gond is. Az egyik az, amikor egy (szabályosan!) összetépett papírt kellett kirakós módjára összerakni. A keretekkel semmi gond nem volt, de a középső tartalom olasz(!) nyelven volt. A sortávokból nagyjából rá lehetett jönni, de még akkor mindig az volt, hogy értelmes olasz szavakat kellett összerakni. Újabb poén, hogy amikor elkészült a kirakós, akkor angol nyelvű lett! Szerencsére mikor Poirot iratain keresztül néztem meg utólag, akkor már magyar nyelvű volt. A másik bosszantó gond a végén jelentkezett... Miután az ügy lezárult, volt még egy befejezetlen nyomozása Hastings-nek, azaz annak a személynek, akinek a bőrébe bújva vittük végig a játékot. (Újabb poén, hogy mi Hastings, Hastings pedig Poirot bőrébe bújt bele a játék során.) Szóval a végén a telefonnal a GENIUS szónak megfelelő számokat kellett volna tárcsázni a telefonon, úgy mintha sms-t írnánk. Azonban ez is magyarítva lett, és egy 10 karakteres számot kellett a végén tárcsáznánunk.

Ezen bosszantó hibák ellenére nagyon jól szórakoztam, és külön öröm volt számomra, hogy ezt magyar nyelven tehettem meg! (Ez a bejegyzés a Magyarítások Portálra is felkerül!)

Frissités: Magyar nyelvű végigjátszás az AdventureGames weboldalán!

Harry Potter és a tűz serlege

J. K. Rowling is erősen belecsapott a lecsóba, ahogy a gyerekmeseként indult kalandját egyre sötétebb árnyalatokkal ötvözi. Szerencsére ez sohasem árt, ha közben az ember a fantasy-t is szereti.

Igazából nekem ott van gondom az írónővel, hogy így kifejezésre viszi a sötét arcát. Harry-t egyre gonoszabb és kegyetlenebb kalandokba hajszolja bele, és közben az iskolába történő hülyülésekkel még komolytalanabbá teszi a történetet (amúgy sem kell komolyan venni, mivel csak egy mese). Azon még el lehetne gondolkodni, hogy mennyire viszi bele magát a történetbe, és hogy hasonlít-e valamennyire Rita Vitrolra, a kevésbé sem szimpatikus újságírónőre.

A könyv amúgy nem rossz, mert kifejezetten olvastatja magát, viszont elég sok helyen vannak benne érdekes jelenetek, amiket inkább jobb lett volna kihagyni, vagy másképpen továbbvezetni.

Érdekes volt olvasni a könyv ajánlójában, hogy a főhősöknél a másik nem is előtérbe kerül. Valahogy azért ennél egy picivel többre számítottam, már csak azért is, mert az előző könyvekben már volt olyan kegyetlenség, ami egy kicsikét felnőtt-tartalomnak számít... legalábbis nálam.

A könyvet egyértelmeűen Harry és Voldemort karaktere viszi a könyvben, és a többiek csak erős mellékszereplők. Gondolok itt arra is, hogy a két hű társa, mennyire hátraszorult. Az írónő dícséretére legyen mondva, hogy szépen megoldotta azt, hogy ezt Ronnal kapcsolatban még szépen érezteti is.

Remélem, hogy folytatás még izgalmasabb lesz...

A nép orgyilkosa

Mint az előző blogbejegyzésemben említettem, sikerült ezt a könyvet is elolvasnom, és már a zárórészt Az orgyilkos tanítványát olvasom.

A második rész első könyvéhez képest újra sötétedett a hangulat, és még rosszabbra fordult FitzLovag élete. A hősnő igencsak kegyetlenül bánik a főszereplőjével, és nem sok kíméletet ad neki.

Szerencsére a második rész, második könyve, tehát A nép orgyilkosa sokkal gördülékenyebb volt számomra, mint az előző, így hamar sikerült kiolvasnom. Ezt sikerült azzal tovább tetéznie, hogy meglepetést meglepetésre halmozott, és nem várt fordulatokat idézett elő. Azt hiszem, hogy tényleg igaza volt annak, aki azt állította, hogy kegyetlenség terén felveszi a versenyt George R. R. Martinnal (éppen most olvasom tőle a Lázálom című könyvet).

Kedves olvasóim, ha rajongtok a fantasy könyvekért, vagy ha az olyan történelemszerű irományokért, amiben van egy kis mágia ugyan, de sárkány és egyéb isztikus fajok nem, akkor ki ne hagyjátok Robin Hobb-ot!

(A kép az antikvarium.hu oldalról van)

A király orgyilkosa

Egy kicsit megkéstem ezzel a bejegyzéssel, ugyanis azóta már sikerült az ezt követő könyvet is kiolvasnom. Megpróbálok úgy írni és fogalmazni, hogy annak sem áruljak el túl sokat, aki még nem olvasta volna az előző részt.

Hősünk, a Lovag törvénytelen, fattyú gyermeke, akit immár nem csak fiúnak, vagy Fitznek neveznek, hanem FitzLovagnak is túlélte az első rész végén ért nagy csapásokat, és lassan nekiáll lábadozni. Mire visszaért Kosvárba látja, hogy ott nagyon megváltoztak a dolog. Pompát nem sikerült visszatántorítani ambíciózus terveitől, és a vörös martalócok sem hagytak fel a támadásokkal és szipolyozásokkal.

A történet sötétebb és nyomasztóbb hangulatú, mint az első rész. Talán részben ezért is haladtam az olvasással olyan lassan. Érdekes látni, hogy miként fejlődik a főhös karaktere. Mivel sajátos, belső szemszögből történik az egyszálú cselekmény bemutatása, ezért nem kell attól tartanunk, hogy az író menet közben végez Fitz-el. Azonban attól sem kell félnünk, hogy másokat életben hagy. Kegyetlenül bánik a karakterekkel az írónő. Bántja, sanyargatja őket, és nem riad vissza attól sem, ha valakivel végezni kell.

A címben "A király orgyilkosa" név van megadva, de tudni kell, hogy nálunk kettébontották a könyvet, és az első kötet kapta ezt a nevet. A második kötet "A nép orgyilkosa".

Nekem A király orgyilkosa nem annyira tetszett, mint Az orgyilkos tanítványa vagy A nép orgyilkosa, viszont nagyon fontos szerepet játszik a későbbiek megértésében. Ebben a kötetben lehet észrevenni azt, hogy néha fény derül arra, hogy Fitz teljesen máshogy gondolta a dolgokat, mint azok valójában alakultak. Ezen téves feltételezései elég nagy gondokat okoznak mind neki, mint a birodalomnak...

Annamária rájött, hogy ő zörög

Ma sikerült észlelnie a kisasszonynak, hogy milyen jól zörög a játéka, ha megfogja és elejti.

Annamária mászik

A kisasszonya egyre jobban erősödik, így már egyre több mindenre képes. A múlt héten ilyen mászásos, négykézlábas állapotban megközelített, ahogy fekszem a földön, majd a mellkasomra támaszkodott, és kinyomta magát álló helyzetbe.

Igazából ez a mászás dolog még nem megy neki annyira, és elég sokszor a feje a földön csattan, de azért erősen próbálkozik.

Annamária túl az ötödik hónapon

Nos, a kishölgy öregszik, és már több, mint öt hónapos. Folytatja a növekedést, és a súlybeli gyarapodást. Ez utóbbi egy kicsit csökkent, de azt mondják, hogy ez teljesen normális.

A jobbra-balra gördülés nagyon megy neki, és most már az egész nappalit be tudja így járni. Emellett úgy döntött, hogy megtanul mászni. Ezen a dolgon most nagyon ügyködik. Általában úgy csinálja, hogy hason vagy négykézlábra állva kinyúl a tárgyakért, majd előrébb löki, és próbál utána menni.

Ezen kívül elkezdtünk még járni babaúszásra is, de erről majd később írok, hogy milyen. Sokkal fontosabb esemény viszont, hogy már képes puszit adni! Néha már cuppanósat is. Képeket továbbira is mindenki a webalbumomban talál.

Kalandorok

Magyar filmhez mindig óvatosan ül le az ember, mert nem tudja, hogy mi sülhet ki belőle. Néha sikerül nagyon jó alkotásokat készíteni, néha viszont inkább sikítva menekülne az ember.

A Kalandorok esetében nem tudtam, hogy mire számítsak. Azt tudtam, hogy a mostanában filmekben gyakran foglalkoztatott Rudolf Péter az egyik főszereplő, míg a másik az általam annyira nem kedvelt Haumann Péter. A 3. genererációt megszemélyesítő srác nevét pedig lusta vagyok kikeresni...

A film egy kicsit döcögve indult, aztán szerencsére belelendült. A magyar valóság ábrázolásához képest egy kicsit erősre sikerült a román. Különösen a részeg rendőrös résszel. A film több helyen erős túlzásokba esett, de nagyon sok helyen lehetett felröhögni.

Középtájon az egész kezdett egy kicsit szétesni. Onnantól kapkodós lett, valamint feleslegesen lett elnyújtva. Teljesebb érzést adott volna, ha 20-30 perccel rövidebbre vágják az egészet. Nem is értem, hogy mi szükség volt az egész elnyújtására. Az utolsó félóra pedig elég összecsapottra sikerült. Úgy tűnik, hogy ezt sem ússzuk meg folytatás nélkül...