2008/05/21

Terry Pratchett és Neil Gaiman: Elveszett próféciák (Dark Omens)

Még a névnapomra sikerült megkapni ezt a ritkaságot. Több antikváriumot is végigtúrt, mire talált nekem egy Terry Pratchett könyvet. Mivel még csak a művei alapján filmeket láttam, úgy döntöttem, hogy szívesen bepróbálnám néhány könyvét is.
A Korongvilág (ahol a főhős könyvei játszódanak) elég érdekes hely, ezért nagy várakozásokkal tekintettem a könyv elé. Azonban nem azt kaptam, amire vártam. Ugyanis, amellett, hogy nem egyedül írta Pratchett a könyvet, mégcsak nem is a Korongvilágon játszódik a történet, hanem valamikor 1990-es évekbeli Föld nevű bolygón. A két angol tévéfilm után egyedül csak a Halál karaktere volt ismerős.

Miután gyorsan félredobtam ebbéli csalódásomat elkezdtem szórakozni a könyvön. Mert bár egy picit kusza, de mégis nagyon jó időtöltést jelent. Maga a történet gyakorlatilag az Omen című klasszikus horrorfilm kiparodizálása, de ezen kívül még találhatunk más érdekes utalásokat. Nem mondanám, hogy azoknak ajánlom, akik szeretik a könnyedt, humort és fantasy elemeket tartalmazó olvasmányokat, mert néhol eléggé elveszik az iró agyának sötét bugyraiban. Vagy lehet, hogy írókat kellett volna mondanom... Igazából nem tudom, hogy melyik részt ki írta.

A könyvet nyomtatott formában manapság már szinte lehetetlen beszerezni, de ha valaki látja, akkor csak abban a tudatban vegye meg, hogy ez bizony nem Korongvilág könyv... Azonban ettől függetlenül nagyon jó!

5 megjegyzés:

billchr írta...

Nekem nagyon bejött ez a könyv, még ha nem is Korong-történet. Állati sokat nevettem rajta, ráadásul én kivételezett helyzetben vagyok, mert a nővéremnek megvan az összes kiadott TP... :)

Dami írta...

Nekem nagyon bejött ez a könyv. Én angolul olvastam, miután már ledaráltam a TP-ből a nekem jobban tetszőket. Azt kell mondanom, hogy szerintem talán ez a legjobb az összes TP közül, amit eddig olvastam, és miatta kezdtem el Neil Gaimant is olvasni, akinek szintén jó könyvei vannak.

RaveAir írta...

Egy kicsit furcsa volt a stílusa, legjobban a Nemes István féle magyar, viccesebb hangvételű (vagy paródia jellegű) fantasy művekhez volt hasonlatos.

Dami írta...

Én angolul olvastam, és így nekem azért jött be különösen, mert próbálták korhűen - esetleg kicsit talán túlozva, nem tudom - visszaadni a próféciákat. Ez volt az, ami számomra a top 10-be röpítette a könyvet, de nem tudom, ezt a fordításban hogyan adták vissza, vagy hogy egyáltalán bejönne-e nekem magyarul egy ilyenfajta nyelvi játék.

RaveAir írta...

Elég szórakoztatóra sikerült magyar nyelven is. És szerencsére megvolt az az egyensúly a komolyság és komolytalanság mezsgyéjén, ami miatt nemhogy rossz iromány, hanem egyenesen jó lett belőle. Az elején még egy picit aggódtam.