A szülés története

Évi nagy unszolására még ma megírnám a szüléssel kapcsolatos élményeimet.

2007. 12. 25-én este 7-8 óra tájékában Évi úgy érezte, hogy már lehet, hogy lesz valami, mert megérkeztek a periódikusan ismétlődő fájásai. Igazság szerint számítottam rá, hogy aznap este lehet valami, mert előtte egy picit rásegítettem a dologra.

Én megkérdeztem Évit, hogy akkor most rohanás a kórházba, vagy mi legyen, de ő mondta, hogy nyugi még annyira nem kell sietni. Mivel ráértünk, ezért még este belefért egy kis játék valamelyik CoD2 szervern, Évi meg békésen kirakózott. Szépen lassan azonban sűrűbbekké váltak a fájásai, és kezdte ő is úgy gondolni, hogy akkor felöltözik.

Kényelmesen, valamikor este 10 óra tájékán még Évi kivasalt néhány ruhát, és ezt követően elindultunk a kórházba. Ez sem az a rohanós beszállítás volt, amit a filmekben lehet látni, hanem lassú evickélés, mert a mosódeszkaszerű, jó minőségű utak nem nagyon tetszettek Évinek. Minden egyes huppanás után rám szólt, hogy lassíthatnánk olyan 20km/órás sebességre.

Valamikor 11 óra körül megérkeztünk a kórházhoz. Szerencsére találtam előtte parkolóhelyet, ezért nem kellett sokat gyalogolnunk. Az épület labirintusában megkerestük a szülészetet, és Évi bement az ajtón. Én kint várakoztam egy fickóval, aki elmondása szerint már órák óta várt kint. Egyszer aztán kijött a szülésznő, és mondta, hogy nagyon jól állunk. 4cm-re ki van tágulva a méhszáj, és ma meglesz a baba. (Ekkor már 3 perces fájások voltak, de a zárójelentés szerint 5.) Én keressem ki Évinek a hálóinget... Jó vicc volt, mert valahol a táska alján találtam meg (két húzás után a jó kis Antenna Digitális táska cipzárját sikerült tacsra tennem).

Ezt követően én is bemehettem a szülészetre. A nő mondta, hogy vegyem magamra a műtősruhát. Ez különben egy vicc... Előre meg kellett vennem 1500 pénzért, és közben kiderült, hogy aki "véletlenül" elfelejtett vinni, az kap ingyen. A szülésznő kérdezte, hogy hoztam-e papucsot, erre mondtam, hogy nem. Szerencsére az öltözőjükben volt 46-os méretű, így tudtam mit a lábamra húzni. A láb/cipővédő viszont éppen, hogy csak ráment a papucsos lábra. A cípőre való ráhúzását ugyan előzőleg megpróbáltam, de az egész valahogy túl reménytelen volt.

Miután felvettem magamra a zöld műtős cuccot, Évi csinált rólam egy képet, ami a röhögések elkerülése végett nem lesz publikálva. Én is lefényképeztem a leendő anyukát, akinek a szemeinél már igencsak látszott a szenvedés.

Olyan fél12 körül mondta a szülésznő, hogy akkor menjünk be a szülőszobába. Megnézte Évit, és mondta, hogy nagyon jól állunk (az este folyamán ezt vagy 25 alkalommal elmondta), és szerinte 2 órán belül megleszünk. Nekem még mondta, hogy üljek le a székre, és fogjam Évi kezét.

Ezután megmondta Évinek, hogy mit kell csinálni. "Ha jön a fájás, akkor húzza fel a lábát, és nyomjon." Ezt követően még megmutatta, hogy hol van pohár és csap, ha esetleg Évi vizet kérne... ez követően kiment. Bejött valami Kovács doktor, hogy majd ő lesz ott a szülésnél. Nagyban adminisztrálgatott valamit, majd kiment ő is.

Ott voltunk ketten, teltek-múltak a percek. Évi szólt, hogy szóljak a dokinak, mert ő szétreped. Én közben néha segítettem neki felhúzni a lábát, és megitatni vízzel. Unott képpel jött a doki, mondott vagy két szót, aztán megnézte a gyerek szívhangját... azaz csak nézte volna, amivel jól kétségbe is ejtett minket. Mivel a kicsi olyan helyen volt, ahol alig jött át a jel, ezért nehezen találta csak meg. Ezután kiment...

Megint ott voltunk ketten. A szülésig, az orvos és a szülésznő, olyan nettó 10 percet voltak a szülőszobán.

A szülésznő bejött, a nő mondta, hogy nyomjon, majd a nő mondta, hogy látja a gyerek fejét. Én meg hülye fejjel odanéztem... Előtte is már majdnem kétszer leestem a székről, de mikor láttam, hogy valami szőr kandikál ki Évi lábai között erősen meg kellett kapaszkodnom. Korábban mások azt mondták, hogy úgysem látok semmit, mert ott leszek Évi fejénél. De én láttam...

Aztán egyszercsak kijött nyakig a feje. Megint odanéztem, a szülésznő meg ott csavargatta, mint más a kólásüveg tetején a kupakot. Ezt követően már gyorsan kiugrott... 0:37 perckor megszületett Gecse Annamária.

Évit mintha sokkolta volna, hogy nem fiú lett. Annyira biztos volt benne, hogy lány, én meg hiába mondtam neki korábban, hogy 1 alkalomkori vélemény nem vélemény, nem ébredt benne a statisztikus...

Szerencsére nem volt semmi komplikáció, nem volt gátmetszés (a zárójelentés szerint Évi gátsebét ellátták), nem kellett varni semmit, Évi kisebb hámsérülésekkel megúszta. (Előtte sem volt beöntés, sem pedig borotválás... pedig Évi egy kis fazonigazítást kérhetett volna. :P)

Szóval kint volt a kicsi, ez a nő meg jött azzal a szöveggel, hogy fogjam meg a köldökzsinórt, hogy lüktet. Érdekes egy élmény volt... Éviből jött ki valami biokábel, amihez a csepp csatlakozott, és az közben lüktetett. Ezt követően a szülésznő kezembe nyomott egy ollót, és mondta, hogy vágjak. Én vágtam...

Annamáriát lefürdették, aztán kezembe nyomták, ahol ott volt vagy negyed órát, amíg még Évin ügyködtek. Megszülte a méhlepényt, meg előkészült az első szoptatásra. Az orvossal a szülésznő el kezdte nézegetni a méhlepényt, aztán megmutatta nekem is (hülyén hangzik, de ekkorra már úgy éreztem magamat, mint egy disznóvágáson... azt hiszem, hogy ez is egy ok, hogy miért nem akartam soha sem orvos lenni).

A nő mondta, hogy a gyerek legyen negyed órát az egyik mellen, majd negyed órát a másikon, aztán eltűnt. Kb. két óra múlva jött csak vissza, hogy Évit át kellene kísérni a szobájába. Ezzel a sok kis dologgal végülis sikerült megerősíteniük bennem a dolgot, hogy nem feltétlenül kell szolgamód pénzt adnunk nekik, és nem is kaptak semmit. Az orvos le sem tojt minket, a nő meg bár segített, de elég szétszórt volt. Az már csak plusz, hogy a következő nap láttuk a magánorvost, aki azt állította, hogy ő a szüléskor nem lesz ott, és ugye mégis ott volt (emiatt mentünk SZTK-s orvoshoz). Az SZTK-s orvos, akihez Évi járt, de nem vállata szintén a szülést, másnap nem is köszönt vissza. Pénzsóvár, kapzsi népség ez... De az év utolsó napjaiban szerintem rendesen arattak.

Én átvittem a cuccait, kipakoltam, aztán elindultam haza...

Még néhány kép:

A Csepp éppen apun szunyókol...

Annamária fürdés után...