Szeptember harmadik szombatján egy kicsit túllépve a komfortzónámon
a távoli, egzotikus Kőbánya-Kispest felé vettem utamat. Sokan vidékiként nem
értik meg, hogy Budapest nem egy nagy egész, hanem sok, távoli kis „szigetből”
áll, és minden hídon való átkelés már egy nagy kaland kategória. A kis utcákon keringtem
pár percet, mire a paneldzsungelben találtam megfelelő parkolóhelyet a
Társasjáték Facebook csoport találkozójának közelében.
Nem sikerült a kezdésre odaérnem, ezért – úgy gondolom –
hogy elég nagy szerencsével találtam olyan asztalt, ahol még nem kezdtek bele
játékba, sőt a játékmagyarázatba sem. Ráadásul egy olyan játék volt, ami
korábban már felkeltette az érdeklődésemet. A Dél-Tigris vándorai névre fordított
Wayfarers of the South-Tigris igazán imponáló asztalképpel rendelkezik,
ugyanakkor a játékot még nem ismerve valóságos fuldoklásra került sor gazdag
ikontengerben. Azt sem mondanám, hogy a folyamatosan gyűjtött kártyák mentődeszkául
szolgáltak volna, hogy elkerüljem a végem.
A játékban felfedezőként, térképészként és asztronómusként
fedezzük fel a környéket. Legalábbis ezt a színesítő szöveget kapjuk
körítésként, de igazából kőkemény számolás és fejben történő Excel-tábla
menedzselés folyik egész végig. Hiába van a játékhoz gyönyörű játéktábla és
sok, igazán gazdagon illusztrált kártya, ezek szépségében nem tudtam az első
játék során elmerülni, mert tényleg nagyon sok mindenre kell figyelni. Rögtön a
játék elején dobunk a kockáinkkal, majd az azokon szereplő szám meghatározza,
hogy milyen fajta akciót hajhatunk végre minden alkalommal, amikor sorra
kerülünk. Ezen felül másik opció, hogy a nálunk lévő bábukat is elhelyezhetjük
valamelyik akcióhelyre.
A Dél-Tigris vándorai nem fixen megadott körökből áll. Mindig
amikor sorra kerülünk, akkor végrehajtunk egy akciót, majd következik a mellettünk
ülő játékos, és így tovább. Ha kifogynánk bábuk és kockák nyújtotta
lehetőségekből (vagy már csak egy kockás lehetőségünk van), akkor lehet a
kockáinkkal újra dobni.
A szabályokra nem térnék ki részletesen, de a lényeg, hogy
tényleg rengeteg lehetőség van. Nem tudom, hogy hány játékra van szükség, hogy
ismerjük milyen akciót hol találjunk meg. Én folyamatosan böngésztem az
ikonrengeteget és gondolkodtam mit is kellene csinálni, amikor sorra kerülök.
Az analízis-paralízist könnyen ki tudja hozni a játékosokból A Dél-Tigris
vándorai. Mi három fővel játszottuk, ami nagyjából ideális lehet. Nem hiszem,
hogy négyen annyira jó lehet, esetleg, akkor ha már nagyon gyakorlottak
vagyunk. Túl sok interakciót nem ad a játék egymással, inkább csak az
akcióhelyeket és kártyákat tudjuk egymás elől elvinni. Fontos még megemlítenem,
hogy – az amúgy sem kicsi játéktábla mellett – a játéktér folyamatosan bővül,
ezért elég nagy a helyigénye.
A lényeg, hogy nem rossz játék A Dél-Tigris vándorai, rengeteg
lehetőség és újrajátszás van benne, viszont nekem egy picit sok volt. Mintha a
tervező valamennyire túltolta volna az opciókat. Még játszanék vele párat, de
arra nem érzek késztetést, hogy otthonra is akarjam magamnak.
Elég egyszerűnek tűnik, de azért van mögötte rendesen
gondolkodás. Azt kell mondanom, hogy a nagyon absztrakt kinézete mellett ennek
a játéknak a beszerzésén elgondolkodtam. De szerencsére még nem jelent meg. (Ha
lenne belőle mégis egy példányom, akkor talán hosszabban is írnék róla
legközelebb.)
A két Reflexshoppos játék után leültünk egy Piatnikoshoz is,
az Art Galleryhez. Kicsit kényszer szülte a csapatunk döntését, de ha már ott
voltunk akkor tettünk vele egy próbát.
A játékban 0-8 számozású kártyákat kaptunk az előkészületek
során. Ebből a 9 lapból választottunk ki először egyet, hogy mennyit lépünk a
játéktáblán, majd még egyet, hogy titokban mennyit licitálunk a helyszínen lévő
kártyára. Ezt követően jött a következő játékos és ezt még megtettük három
alkalommal. Az utolsó nálunk maradt lappal meghatároztuk, hogy ki lesz a
következő kör kezdőjátékosa, majd ellenőriztük a titkos licitek eredményeit.
Sorban haladva az adott helyszíneken megnéztük, hogy ki licitált
többet. Egy helyszínre kerülhetett több lapunk is, sőt, ha 0-s kártyát tettünk
le egy másik lap mellett, akkor az 10-est ért. A lap nyertesének meghatározását
követően pedig a helyszín meglátogatásának sorrendjében (amit kis kockák
jelöltek) választhattunk magunknak kártyákat. Így a kör végén újra 9 lap volt a
kezünkben, de ezek már nem biztosan ugyanazok, mint a játék kezdetén.
A megszerzett kártyákon 4 sorban lehetett pontot kapni. Arra
már nem emlékszem, hogy a leghosszabb összefüggő sorozat vagy legtöbb pontot
hozó sorozatot kellett-e figyelembe venni. Itt sem akarok kitérni az
apróságokra, de nagyjából így működik az Art Gallery.
Azt kell mondani, hogy igazából ez egy átlagos családi
játék, amivel párszor el lehet szórakozni, de már egy kicsit elhaladt felette
az idő. A kártyák megszerzésének ellenőrzése olyan bénácska, és a játékidő is
talán valamivel hosszabb, mint kellene. Még úgyis, hogy nem annyira AP
veszélyes. Családoknak és kezdő társasjátékozóknak tudnám ajánlani, de nem
nekem itthonra biztosan nem kellene.
Ez egy mindenképpen szórakoztató, színes és jó hangulatot
okozni képes játék. Családdal vagy barátokkal jó választás lehet, de mindenképpen
sík felületen játsszuk!
Minden alkalommal, amikor ránk került a sor egy lapkát
tehettünk a saját játéktáblánkra. A lapkánkon két darab akció szerepelt, de ha
ezt a lapkát olyan lapok mellé tettünk le, ahol több, összefüggően ugyanolyan
akció szerepelt, akkor azzal akár 6-8 erős akciót is végrehajthattunk.
Bár nem írtam túl sokat a Witchstone-ról, de mindenképpen
kiemelkedett a szombati nap többi játékai közül. Ez is egy olyan darab, amit
újra szívesen elővennék, akár családdal, akár barátokkal.
Zárásként már csak egy kétfős, sakkszerű játékra került sor.
Előljáróban annyit, hogy nem vagyok sem az absztrakt, sem a macskás játékok nagy
kedvelője… Ez pedig a kettő kombinációját adja.
A felvezetőből már sejthető volt, hogy ez a játék nem lett a
kedvencem. El lehet vele játszani és biztos sokaknak tetszeni fog, de én ezzel
többet már nem nagyon szeretnék játszani. Vannak számomra sokkal izgalmasabb és
kedvezőbb tematikájú játékok is.
Összességében azt kell mondanom, hogy remekül alakult ezt a
szombati nap. Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült kipróbálnom a Vagabund
játékait és még egy-két izgalmasabb címet, de így is remekül szórakoztam. Jó
volt a szervezés, a játékostársak és még a játékmesterek is segítettek a
szabályokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése