2015/12/07

Társasjátékok Ünnepe 2015. 2. nap (vasárnap)

Egy ilyen eseményből egy nap nem elég. Az előző nap frissen beszívott impulzusait újra át kell élni és esetleg pár kinézett játékot kipróbálni. Már csak azért is, mert a szombati napon főleg gyerekjátékokat sikerült kipróbálni. Feleségem morgott is miatta, hogy ő csak a kölykökkel játszott és kipróbált volna valami komolyabbat is. Majd jövőre. Ugyanis a vasárnapi napra egyedül mentem. Igazából előzetesen csak egy konkrét játékot szerettem volna kipróbálni, (A birodalom bajnoka személyében) és még egyet a Raptort, amit nem akart senki sem Kis Norddal játszani.

Egy picivel most is 10 óra előtt érkeztem, és most is előbb beengedtek. Még volt szerencsém megfigyelni, ahogy a hivatalos nyitás előtt a Gémklubbos játékmesterek sem játszák másképpen a Codenames, mint ahogy mi otthon. Sokáig nem szórakozhattak, mert indult számukra a munka és ennek eredményeképpen megismerhettem a Shakespeare nevű játékot.

Ezt igazából annyira nem is akartam megismerni, de ha már éppen felajánlották, akkor nézzük meg, hátha kellemes meglepetés lesz. Nos, nem lett az. A színház világa korábban sem nagyon varázsolt el, és ez hiába akarta megteremteni a Shakespeare-korabeli atmoszférát, valahogy nem sikerült neki. Egy idő után már csak azt néztük, hogyan állunk tollakkal és hogy milyen jelzőket húzunk el. A téma itt is nagyon elveszett.

A játékban egy színházat kell igazgatnunk, ahová színészeket, mestereket bérlünk és egyéb személyektől kérünk segítséget, valamint igyekszünk kialakítani a látványt, mind ruhák, mind színpadkép világában. A játékban 6 napot hajtunk végre, ahol minden nap felbérelhetünk egy újabb karaktert a meglévőek mellé. A meglévő karaktereinknek adhatunk valamilyen munkát vagy feladatot. Azt pedig, hogy egy adott nap hány embert tudunk foglalkoztatni attól függ, hogy mennyi akcióra licitáltunk. Az kezdi ugyani az adott napszakot, aki a legkevesebb akciót szeretné elkölteni. A foglalkoztatott embereink fáradnak is, ezért van akik a következő napot át fogják pihenni. Ez a választás teljesen rajtunk áll. És persze nagyon figyeljünk arra is, hogy kiket fogadunk fel, mert a végén ki kell fizetnünk őket.

Ahogy a játék halad úgy veszünk egyre több ruhadarabot, amikkel a színészekből újabb bónuszok húzhatóak ki. Ugyanez igaz a színpadképre is, ahol törekedni kell annak egyensúlyára. Ha nem szépek a ruhák és a színpad, akkor nem lesz jó a jutalom se. A körök (napok) végén elemezni kellett a belső hangulatot és az alapján járt valami - hangulattól függően - jó vagy rossz dolog.

A játék igyekszik jónak és szépnek mutatni magát, de nálam nem jött a téma és valószínűleg ez befolyásolt. A játékelemek hangulatilag ugyan rendben vannak, de ez akkor is csak egy száraz euró marad. Érdekes volt, hogy hárman háromféle stratégián mentünk (az arcokon folyamatos volt a bizonytalanság, hogy most ezt jól csináljuk-e), de végül abszolút hármas holtverseny lett a pontozósávon és ebben ki is egyeztünk.

Következő játéknak a Raptor került elém. Még erősen az előző játék okozta hatás alatt voltam, amikor a játékszabály ismertetését hallgattuk, ezért a játékaim nem igazán úgy sikerültek, ahogy terveztem. Szerencsére Kis Nord megértő játékpartnernek bizonyult. Ugyanakkor, ha előző nap veti fel, hogy ő bizony ezzel a Bruno Cathala - Bruno Faidutti csodával akar játszani, akkor kimarad egy élmény. Kétszer is. Ugyanis egy 20-30 percbe két játék is belefért.

Az aszimmetrikus, kétszemélyes játékban az egyik fél a raptorvadász csapat, a másik pedig dinócsalád. A vadászok célja, hogy elaltassanak 3 raptorgyermeket vagy 5 altatólövedéket lőjenek a mamába, míg a hüllőkké, hogy az összes emberből vacsora legyen.

Vadász, vadász, te sz... jársz ide! #bajvan
Játékos segédlap
A raptorok a pályán kezdenek, míg az emberek a pálya szélén. A két fél lapokat kap, amikből kijátszhat egyet fejjel lefelé. A felfordítás után két dolog történhet. Az alacsonyabb értékű lappal rendelkező végrehajthatja a kártya akcióját, a magasabb lappal rendelkező pedig a különbséget használhatja fel saját akcióira. Tehát egy 2-es és egy 5-ös kártya került szembe, akkor a magasabb számmal rendelkező 3 saját akcióval rendelkezik. Kártyás akcióval a vadász dzsippezhet, tüzet gyújthat, altatógázt használhat, míg a raptormama vadászt ijeszthet, a kicsinyeit ébresztheti, és hasonlók.



Ugyancsak kettőt játszottunk ezzel, de nagyon mókásnak találtuk. Külön plusz pont, hogy gyorsan le tud pörögni egy játék, de mindezek ellenére szerintem otthon nem jönne be a családnak. Még úgy sem, hogy nagyon aranyosak a kis minifigurák.





A Raptor után jött a Kincsvadász. A Piatnik egy kisebb meglepetést okozott a magyar nyelvű borítóval és játékszabállyal... ugyanakkor a kártyalapok (hangulati) szövegei angol nyelven maradtak. Megmondom, hogy nekem ez a játék alatt fel sem tűnt. Az elején figyeltem Vili játékmagyarázatát, hogy akkor a piros, kék, vagy zöld mezőkre kell elég kincskereső hadat vinni, vagy éppen a kutyáinkkal kell majd a fránya goblinokat elkergetni, vagy szimplán közvetlen pontot hozó lapot tartsunk meg.

A játékban kincsvadászokat alakítunk 5 körön át. Lapokat kapunk, amikből egyet megtartunk és a többi - köriránynak megfelelően - jobbra vagy balra továbbadunk. És ez így megy, amíg az összes lapot ilyen módon szét nem osztottuk. Ezt követően megnézzük, hogy az egyes kincslelőhelyek piros, kék és zöld mezein hogyan állunk. Csak maximum és minimum (de nem nulla) lapokkal rendelkező játékos kapja meg az adott terület kincsét. Ez nem csak pozitív, hanem negatív irányú "kincs" is lehet. A kincsvadászatot követően pedig mindig összefutunk a koboldokkal. Ha nincsen nálunk elég kutya, akkor kincseket veszítünk, ha pedig többen is vannak kutyáink a koboldoknál, akkor mi kobozhatjuk el kicsiny vagyonukat.

Elég egyszerű, jól pörgő játékot ismertem meg a Kincsvadászban. Meglehetősen mókás volt figyelni, ahogy egymásnak próbáltuk a átpasszolni a rossz lapokat, de valahogy mindig én kaptam meg a negatívokat hozó bakancsokat is. Ennek ellenére mégis sikerült győznöm a - szerintem - nem legjobban kitalált pontozósávon. Elég bosszantó ugyanis, hogy kapunk egy viszonylag szórakoztató és minőségi anyagokból álló játékot. A mi még kap egy szép nagy, talán indokolatlanul is nagy dobozt. Erre a korábbi "pálya" túloldalán van a pontozósáv? Ennél elegánsabb lett volna a doboztetőbe is tenni, vagy egyáltalán meg sem jeleníteni, mert a megszerzett kincslapkák is átválthatóak pontra. Szóval ennek beszerzésén még vacilálok. Szerintem már a hatévesem is élvezné. Jó kis családi játék ez.

Ezután átültem a JEM-esek egyik asztalához (Apropó, tudtátok, hogy JEM magazin a magyar társasjátékos világ CD lemeze? :)), ahol a Lutèce névre hallgató játékot ismerhettem meg. Ennek leírásával egy kicsi bajom lesz, mert játékszabályt nem nagyon találtam, de a BGG oldalon való leírásából már látom, hogy mi pár dolgot rosszul játszottunk.

A játékban 4 nyersanyagból kell többségre törekednünk: bor, sör, kenyér és kard. Középre teszünk ki kártyákat, amikre lehet titokban licitálni. Nem csak az adott lapkához tartozó karakterrel (egy szám vagy egy betű), hanem hozzáadott pénzzel is. Aki a legtöbbet kínálja, vagy nincsen vetélytársa, az megveheti a kártyát a ráírt összegért. Döntetlen vagy kisebbség esetén nem jár semmi. Csak akkor, ha egy kártyát sem sikerül elvinnie a játékosnak, mert akkor 2 aranyat kap vigaszdíjul. Ezen felül az el nem vitt kártyákra is kell tenni egy érmét, amit a következő kör(ök)ben meg is lehet majd szerezni a lappal együtt.

A megszerzett lapokon nyersanyagok vagy kombinációk lehetnek. Ezekből kell kihozni a maximumot. Az én győzelmem valószínűleg azon múlt, hogy előzetesen megnéztem a pontozólapot, amin az látszott, hogy az nyer, aki lila színnel tudja a legtöbb pontot szerezni. És lám, ki is fizetődött a stratégiám.

A birodalom bajnokáról majd valamikor később írok. Főleg, hogy sikerült végigjátszani vele egy 2-3 órás játékot, de még ejtenék pár szót a rendezvény kapcsán.

A játékmesterek. Nagyon jó, hogy ilyen sok volt belőlük, mert nekik köszönhetően sokan sok játékot ismerhettek meg, de az öröm nem teljes. Ugyanis, nem mindig sikerült jól elmondani a szabályokat, érezhetően voltak lyukak a magyarázatban, amiket időnként ki is kellett tölteni a játékszabályból. Továbbá olyan is előfordult, hogy a játékmester elkóricált és magunkra hagyott minket. Persze, hogy ilyenkor jött elő valami előre nem látott probléma, ami miatt tanácstalanul vakartuk a fejünket. 
Nem várt módon pont a Piatnikos játékok ismertetése és játszása kapcsán voltak a legjobbak a tapasztalataim és nem éreztem, hogy bármi is hiányozna.

A helyszín. Korábban is írtam, hogy egész jó helyen volt és a méret is nagyjából jó volt. Bár még tudna ez nagyobbra is nőni. Azonban szombat estefelé már igencsak elfogyott a levegő. Egész felüdülés volt egy kicsit átlógni a hűvösebb versenyterembe.

Nyereményjátékok, akciók. Az extrém leértékelések már korábban több helyen is ki lettek vesézve. Ezekhez többet nem is tennék hozzá. A tombolahúzás nagyjából rendben volt, csak hiába sikerült sok tombolát összeszedni, azokkal nem sikerült semmit sem nyerni. 

Jövő? Persze, jövőre is ott a helyem!

Nincsenek megjegyzések: