2013/04/22

Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története

Azt hiszem, hogy Sherlock Holmest nem kell bemutatnom, hiszen még az is hallott róla, aki egyetlen olyan történetet sem olvasott, amiben ő lett volna a főszereplő. A legendás detektív most újra reneszánszát éli, mivel Robert Downey jr. megszemélyesítésében az utóbbi években igencsak jól termelt a mozipénztárnál. Nem is beszélve a BBC sorozatáról, ahol Benedict Cumberbatch alakjában nagyon jó modert Sherlock Holmest találtak. Én most azonban nem ezeket szeretném további magasságokba emelni, hanem sokkal inkább a Sir Conan Doyle által írt eredeti történetekről.
 
Sherlock Holmes ősatyja igencsak termékeny volt a detektívtörténetek tekintetében. Habár írt más sok történetet is, mégis ezek váltak a legismertebbekké. Ráadásul, mikor több ízben befejezeni kívánta az ilyesfajta kalandokat a köz nyomására újabbakat kellett írnia. Azzal sem lövöm le a poént, hogy az egyik esetben gyakorlatilag feltámasztotta a főhöst.
A történeteket nagy részben a detektív mellé szegődő Watson doktor szemén keresztül látjuk. Ő Sherlock Holmes krónikása, és az eseteket az ő tollából tudhatjuk meg. Kicsit bosszantó, amikor néha olyan ügyeket említ meg, amik soha nem kerültek megírásra.
 
Sajnos a korábbi Sherlock Holmes tévés sorozatok elég sokat tettek, a bennem a főhősről kialakult kép tekintetében. Ezek alapján mindig egy nyurga fickót képzelek el, amint testreszabott öltönyében komótosan, megfontolva pipázgatva igyekszik megoldani az aktuális esetet. A regényekben ennél azért sokkal mozgékonyabb képet kaphatunk róla. Nem csak a sajátos életviteléről, az alkalmankénti kábítószerhasználatról, hanem álcázózseniéjéről és atletikus képességeiről elég sok mindent megtudhatunk. Az utóbbi évek mozifilmjeiben egy kicsit sokkolónak hathatott, hogy mennyire is pöröghet kedvenc detektívünk és hogy mennyire ügyes a küzdősportok tekintetében. Pedig, az írások alapján, ez teljesen elképzelhető.

A történetek elég sokfélék. Terjedelmükben alapvetően megkülönböztethetjük a hosszú írásokat a rövidebbektől, de nem ez az, ami alapvetően befolyásolta a minőséget. Azonban néha a rövidebbek -számomra - szórakoztatóbbak voltak.

Az is jó ezekben a történetekben, hogy nem csak gyilkoságokról szólnak, hanem más jellegű ügyekről is. Egész apróságnak tűnő dolgokról, amikor mögött sokkal több rejtezik. Persze ACD stílusát erősen szokni kell, néha szinte éreztem bizonyos eseteket erősen túlmisztifikál. De természetesen nem lehet minden műve egyformán jól kidolgozott és kellően érdekfeszítő. Szerencsére akadt jó sok meglepő történet is!

Kedvenceket nem nagyon emelnék ki és olyant sem, ami nem nagyon tetszett. Igaz, ez utóbbira nem is nagyon volt példa. Inkább csak bizonyos írásait döcögősebben tudtam olvasni, ezért nem nyerték meg annyira a tetszésemet, vagy mert már volt hasonlóra példa a korábbiakban. Nem lehet mindig megugorni ugyanazt, a magasra tett lécet.

Úgy érzem, hiányozni fog, hogy nem olvashatok további történeteket ACD-tól...

2 megjegyzés:

ediFanoB írta...

I tried to read the translated version of your post. I did not understand everything but it seems you enjoyed the book even the quality of the stories differ.

I must admit that I did not read one of the short stories so far.

Zoltán Gecse írta...

Yes, I enjoyed the short stories as well. These were a little bit different from the longer ones, but it din't mean any problem to me at all.