A társasjátékok esetében egy picit bizonytalan voltam, hogy melyikkel is folytassam valójában. Sajnálatos módon az előbb említett cég is elég sokat tehet arról, hogy az utóbbi időben egyiket sem nagyon vettük elő, bármennyire is szerettem volna. Ezért most arról írok, amit legutóbb, még valamikor ősszel játszottunk.
A Keltis kártyajáték verziójára az egyik munkatársam beszélt rá, mivel viszonylag olcsó (1500-2000), viszonylag egyszerű, de ugyanakkor jó szórakozást nyújt, és megvan benne az az érzés, hogy akkor "most még egy visszavágót akarok". A Reiner Kniza nevű nagyon híres társasjáték-tervező úriember gyakorlatilag visszatért egy régebbi játék gyökereihez, ugyanis igazából jelen esetben egy felturbózott Lost Cities, azaz Elveszett városok klónról van szó. Ezt csak később sikerült megtudnom, valamint ezt a játékot még csak a világhálón keresztül sikerült kipróbálnom. Eme remek Arcoskönyvön is játszható alkotás azonban nekem már túl egyszerű a Keltis kártyajáték után.
Sokan azt mondják a Keltis esetében Knizát a játékgyártó cég azzal kereste meg, hogy készítsen egy olyan játékot, amibe sok zöld szín kell. Erre a tervező sem volt rest, és azonnal felturbózta a Lost citiest. A dobozos változat nem tudom, hogy még miben tér el a kártyás verziótól, azt leszámítva, hogy a kártyákon túl más elemek is vannak a játékban. Ezek bizonyára valamilyen módon színesitik stratégiát és a végcélt. Én úgy gondoltam, hogy kártyajáték verzió optimális és tökéletes választás lesz. Szerencsére ez így is történt.
A kis dobozban két franciakártya pakli mennyiségű lapot (2x55), valamint egy játékszabályt lehet megtalálni. Én ehhez még pluszba betettem a legnagyobb társasjáték oldalon található rövid pontkövető kártyákból 4-et.
A játékszabály nagyon egyszerű. Minden játékos 8 lapot húz a kezébe, amiből egyet mindig az asztalra kell tennie. Vagy eldobja középre, amit majd később ő vagy egy másik játékos felhúzhat, vagy pedig saját sort épít. A sorok esetében mindegy, hogy 0-10-ig vagy 10-o-ig tart egy sor, a lényeg, hogy vagy ugyanolyan számú, vagy a sorba illeszkedően növekvő vagy csökkenő írányú sor jöjjön vele létre. A játékban ott van a csavar, hogy a 0, 1, 2, 8, 9 és 10-es kártyákból csak 1-1 darab található az adott színhez, míg a többiből kettő.
A játékba apróbb bonyolultságot hoz a 9db (1-9-ig számozott) narancssárga színű, kívánságkő lap. Ezeket akkor kaphatjuk meg, ha a 0-10-ig számozott, úgynevezett pontkártyákat párban egy bármilyen színű, de a szürkével megegyező számú lappal teszünk le. A kívánságkő kártyákkal sok pont szerezhető, és ezekből lehetőleg minél többet kell gyűjteni, mert abban az esetben is kaphatunk büntetést, ha nincs belőle egy sem az asztal felénk eső részén.
A zöld kártyákon lévő "színes" szimbólumos soroknál eldönthetjük, hogy akarunk-e az adott színből sort vagy sem. Ha akarunk és nem elég hosszú, akkor büntetőpontokat kapunk, ha nem rakunk egyet sem, akkor nincs büntetés, azonban, ha 4 vagy több lap van az adott sorban, akkor máris pozitív az adott sor a végelszámolásnál.
A szürke lapok ezen felül Jokerként is funkcionálnak, mert bármilyen sorba beépíthetőek, és ebben az esetben még +1 pontot is jelentenek a végelszámolásban.
Lehet, hogy elsőre bonyolultnak tűnik a játék, de igazából egy társas-pasziánsz szerűségről van szó, ahol figyelni kell, hogy az ellenfeleink milyen sorokat építenek. Ha erről megfeledkezünk, vagy nem vagyunk elég figyelmesek, akkor az vesztünket okozhatja.
A 2-4 játékos számára készült Keltis kártyajáték akkor ér véget, ha 5 színes sor végére úgynevezett lezárókő került, vagy ha elfogyott a húzópakli. A lezáróköveket bármikor és bárhová le lehett rakni, de fontos, hogy ezt követően az adott színhez már nem lehet tovább építkezni.
A játék nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Mint említettem az egyes partik viszonylag rövidek és ezért elég mindig van esély egy visszavágóra. A kis doboz miatt ez a verzió könnyen szállítható, mégis remek szórakoztatást tud nyújtani. Az ára pedig bőven megéri. (A képeket a http://www.boardgamegeek.com/ oldalról vettem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése