Helyzetjelentés, jelenlegi állapot

Tömören fogalmazva meglehetősen ideges és feszült vagyok. Jönnek össze a dolgok, és fogalmam sincsen, hogy mi jöhet még...

Mivel ma és holnap is szabin vagyok, ezért most nyugodtan megírhatom ezt a bejegyzést, nem fog a holnapi munka rovására menni, csak igazából azt nem tudom, hogy hol kezdjem. Talán a végéről...

Ma este éppen a tévét néztem, miközben már számvetettem magamban, hogy a szokottnál is feszültebb és idegesebb vagyok, és vajon mi jöhet még, mi lehet a következő. Évi jött, hogy szerinte szivárog hátul a wc-nek a lefolyó csöve. Reklámok között megtekintettem, és meg kell mondjam, hogy igaza volt. Most nagy hirtelen arra gyanakszom, hogy részben ragasztva lehetnek a PVC csövek, amelyek valami lefolyótisztítóval keveredve veszítettek erejükből, vagy egyszerűen csak ennyi időre voltak hitelesítve. Mivel nem igazán vagyok vízvezeték szerelő ezért csak találgatni tudok a problémát és a megoldást illetően. Lehet, hogy körbe kellene nyomni szilóval...

Visszafelé haladva az időben következne a mai nap eleje. Reggel hatkor ébredés, mert Annamáriát vittük vérvételre. A múlt héten a doktornőjük találgatott, hogy vajon mi okozhatja a gyermek - szerintünk való - túl sok vízivását, különösen este. Szerinte lehet, hogy cukros, szerintem meg inkább zavarja a kistesó, és valami pszichés a dolog, vagy pedig az esti lefekvési procedúrát szeretné hosszabbra nyújtani. Most éppen elég idegesen reménykedem abban, hogy nekem van igazam. A múlt heti orvossal való beszélgetést követően úgyis azt jött le, hogy más dolgokban is igencsak találgatott, és általánosságokat mondott. Meg persze az influenzával riogatott... Én akkor sem fogom magam beoltatni.

Amúgy szeretném külön kiemelni, hogy Annamária nagyon ügyes és bátor volt, még csak nem is sírt, amikor belészúrták a tűt. Én voltam bent éppen vele, mert Évi etette Mártont... Én szerintem nem tűrtem volna így, hogy a kézfejembe tűt döfjenek. A végén kapott egy minilegót (figyelem, három azaz 3 év alatt nem ajánlott!), amiből sikeresen sikerült elhagynom egy darabot, ezért csak egyszárnyú lett a pingvin. Nem azért, de engem ilyen apróságok is nagyon tudnak idegesíteni, ha valami egy kicsi híján nem teljes.

A hétvége viszonylagos békében telt el, de igazából nem nagyon enyhített a már akkor érzett feszültségemen. Ha látszott rajtam, ha nem.

Még pénteken jött az ELMŰ-től levél, hogy nem fizettem be egy korábbi számlát. Emlékeim szerint az a számla nem is jött meg, és őszintén hiányoltam is, hogy mikor fogják már küldeni. El volt rá különítve az összeg, de azért mégiscsak rosszul esett egy hét alatt kétszer fizetni nekik.

Ha már áram, akkor megint csak jönne egy nagy idegeskedés. Volt nálunk egy árammegnéző ember... Ugyanis elég nagy a fogyasztásunk, ami egyikünk szerint sem nem lehet. A fickó elég lustán állt a dolgokhoz, mint akinek semmi kedve hozzá, de annyit megmondott, hogy nincsen feszültségingadozás, tehát az nem okozhatja. Viszont a mikró, a mérése alapján sokat fogyaszt, és az csak egy eszköz. Nem mondom, hogy megnyugodtam volna, mivel igazolódott az az álláspontom, hogy nem a számítógép a hibás. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy minden hibás. Mintha az alap fogyasztás kétszerese lenne minden eszközünkra. Ha valaki tud megbízható, mostanában éppen ráérő villanyszerelésben jártas egyént, akkor szólhatna. Ugyan van egy ismerősünk, de őt most nem igazán akarnám ezzel idegesíteni.

A konklúziónk az lett, hogy Évi elment az ELMŰhöz, ahol 8000Ft befizetése utána azt mondták, hogy két héten belül majd jön egy ember, aki megnézi, hogy mi van. Nem tudom, hogy mit fog tudni mondani, de remélem, hogy valami szakembert csak tud ajánlani, vagy saját maga saját zsebre megoldja a problémánkat.

Aztán az áramos ember még azzal is felidegesített, hogy szerinte ezen a hálózaton nem fog működni a frissen megvett mosogatógép és elektromos sütő. Remek... A mosogatógép konektorának szánt kiállásból aznap este a mosógépet maximális teljesítményen üzemeltettük és nem volt semmi gond. Azt gondoltuk, hogy talán egyszerre majd nem fog menni a mosogatógép és a sütő, de akkor is működnie kellene. Remélem, hogy fog is... Komolyan, lassan már ott tartok, hogy késbe dőlök.

Aztán Évi ma hívta a konyhabútorosokat, akik azt mondták, hogy szerdán fognak jönni szerelni. Nagyszerű, hogy keddig vagyok csak szabin. Mindegy... azért majd utána takarítási célzattal lehet, hogy ki fogok még venni egy napot.

Szóval nem mondanám magam nyugodtnak. Holnap fogjuk megtudni Annamária eredményét (aki hétvégén azért jócskán evett édességet is), szerdán jönnek bútort szerelni (nem tudom, hogy milyen problémát találnak, és nem tudom, hogy fogja-e majd bírni a fal a nagy terhet), a héten valószínűleg jön majd mosogatógép bekötő ember, aztán az is lehet, hogy még a tűzhelyet és a sütőt bekötő márkaszervízes is, nem is beszélve az esetleges ELMŰs fickóról. És emellett még vannak a napi dolgok...

Nem tudom, hogy mi van még, mert elég nehéz fáradtan és idegesen gondolkodni. Azért pár pontban még magamnak felírnám, hogy mit kellene észben tartani, és hogy mi jutott még az eszembe.

1. Holnap valamikor el kellene majd menni a leletért.

2. Ha majd jön a mosogatógép bekötő, akkor megnézhetné a wc-s szivárgást. Emiatt talán ezt előre mondani is kellene neki, hogy eleve gondolkodhatunk-e benne, vagy sem. Nem tudom, hogy mikor kellene vele leegyeztetni, hogy csütörtök-péntek magasságában talán jöhetne.

3. A bútorossal kapcsolatban egyelőre semmi.

4. Valamikor a holnap-holnapután érdeklődni kellene a márkaszervíznél, hogy mikor tudnak esetleg majd embert küldeni, ha hétvégén ki szeretnénk próbálni a konyhagépeket.

5. Egy ráérő áramszakértőt szerezni.

6. Valakit szerezni, aki engem megnyugtat, vagy esetleg valami megoldást.

A lényeg, hogy az élet kemény...