Évi egyik barátnője, Adri jegyeket nyert egy ilyen 3D-s IMAX-os mozira az Aréna Plázába. Nekem szinte az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy ugyan odaérek-e. Szerencsére a késő délutáni tárgyalás még pont időben véget ért, hogy találkozni tudjunk a mozi előtt.
Maga az Aréna Pláza is megérne néhány szót, a kihalt, zombifilm-hangulatot árasztó kihaltságával, és a már megkopottságot idéző (ál?)márványköveivel. A neonfényektől és színes reklámokról tarkálló üzlethelyiségek is kongtak az ürességtől. Nem a látogató- és vásárlóközönség mély és olykor harsány moraja, hanem az új légkondik még halkan duruzsoló hangja és az üzlethelyiségekből kiarámló zene volt az, ami a nagy csarnokot betöltötte.
A bután megtervezett, és nem felhasználóbarátságáról gyorsan tanúbizonyságot tevő térkép nem sokat segített a tájékozódásban. Nem tudom, hogy kiben merült fel az a fantasztikus ötlet, hogy két szintet egyetlen térképen mutasson be...
A mozi megtalálása nem csak nekünk jelentett kihívást. Ugye én GPS nélkül 10 méteren belül el tudok tévedni bárhol is legyek, de hogy még az ott dolgozók sem tudják, hogy a nagy épület egyik nevezetessége hol található, az már több mint bosszantó. Azért az jellemző volt rám, hogy sikerült úgy elmenni a bejárat előtt, hogy fel sem tűnt. Néhány informatív tájékoztatótábla igazán jó lett volna...
Miután felmentünk a tetőtérbe (a térképen csak a földszint és az emelet üzletei voltak feltüntetve, és semmi utalás még egy szintről), ott átvettük a karszalagokat, majd irány a terem. A szemüvegek átvétele után volt még egy kis keringés, de rábíztunk magunkat az előttünk kígyózó szórványos tömegre. A moziban bárhová leülhettünk, így az utolsó sor középső székeit tettük magunkévá. Jó szokásom, hogy a moziélményt nem rombolom pattogatott kukorica evéssel és kólaszürcsöléssel, így most ezekre megint nem került sor.
A szemüveget próbálgattam a film előtt. Egy picit kényelmetlen volt, de amikor elkezdődött a vetítés, akkor már igazából nem zavart. Azt vártam tőle, hogy majd ha csak simán átnézek rajta, akkor is észreveszek valamit, de igazából semmi nem történt.
Lefutottak a 2D-s reklámok, majd a terem elsötétült... aztán kigyúlt egy reflektor és egy kis hölgy felolvasott egy kis bevezetőt. Aztán kezdődhetett az élmény.
Már a Warner Bros felirat is 3D-ben jött elő. Ekkor, több társammal egyetemben, megnéztem, hogy milyen szemüveg nélkül a hatás. Nagyjából olyan volt, mint amikor régi otthonomban a szlovák 1-est akartam nézni. Jó kép, csak mellette nagy szellemképek. Fel is merült bennem, ha ilyen szemüveggel nézném a szlovák tévé adásait, akkor azok lehet, hogy 3D-sek lennének...
A film első néhány percét nagyon eltalálták. Az erdei úton egy üldözés folyt egy szeszcsempész- és egy rendőrautó között. Nagyon jól megcsinálták a környezetet, és teljesen olyan volt, mintha az erdőből vagy az útról szemlélném az események alakulását. Egyszerűen zseniális volt, ahogy a falevelek szállingóztak, a vízcseppek felcsapódtak és a kövek felverődtek. Itt felmerült bennem, hogy milyen lenne, ha filmeket így készítenék el.
Lehet, hogy eddig nem említettem, de a film a Nascar történetét, világát és hatalmas élményét kívánta bemutatni. Ez teljesen sikerült. Olyan hangulatot árasztott a mozi, hogy a legszivesebben azonnal elmentem volna élőben megnézni egy ilyen autóversenyt. A film sokszor azt sugallta, hogy benne ülök az autóban, vagy a lelátóról követem az eseményeket. Szinte éreztem, hogy mellettem megy el a mogyoróárus, miközben a lelátó az emberek extáziásától és a motorok zúgásától dübörög.
A filmben egyedül csak az a hősi amerikai életérzés bosszantott igazán. Többször volt óriási amerikai zászló a képernyőn, és igazán hősként tekintettek ezekre a sportemberekre.
Aki még nem volt ilyen 3D-s moziban, és egyszer lehetősége adódik rá, az ki ne hagyja. És senkit ne riasszon vissza, ha olyan a téma eleve, ami nem érdekli, mert a hangulat úgyis magával ragadja.
Végül pedig egy kedvcsináló videó:
1 megjegyzés:
Hmm.. jónak tűnik, lehet, erre is befizetek az Űrállomás után. :)
Megjegyzés küldése