Ti, akik olvassátok a blogomat látjátok, hogy főleg társasjáték témában írok már csak egy ideje.* A napokban a kezembe került egy könyv, ami elég erősen kötődik a főbb hobbijaim egyikéhez, és már egy ideje el szerettem volna olvasni. Ez nem más, mint Győri-Nádai Réka és Győri Zoltán írása a Mit játsszunk?. Még nem tudom, hogy mennyire leszek kemény a könyvvel..
Előzetesen elég sok kérdést vetett fel, hogy vajon miről is szólhat a könyv, vajon ki lehet a célközönsége, fog-e nekem újat mondani, és hasonlók. Azt el kell ismernem, hogy a Mit játsszunk csapatot sem kikerülni, sem átugorni nem lehet, ha valaki a társasjátékozással kezd el foglalkozni. Réka és Zoli rengeteg időt és energiát tett bele, hogy létrehozzák ezt a brand-et. Lehet őket szeretni, vagy nem szeretni, de a hazai mezőnyből kiemelkednek a profizmusukkal, főleg, ami a marketing részt illeti. Őszintén, a szakmai részben nem teljesen értek mindig egyet, és azt sem tudhatom, hogy üzletileg mennyire vannak esetleg befolyásolva egy-egy termék ismertetése során.
A könyv első fele gyakorlatilag azokat a morzsákat szedte össze, amiket eddig elmondtak a videóikban. Ha a videóik 80%-át láttad, akkor azzal a könyv első felét is olvastad. A maguk modoros módján ismétlik magukat. Szinte hallod, ahogy Réka és Zoli szájából kijönnek azok a szavak, amik le vannak írva a papírra. Ráadásul ugyanúgy hallod, a szakzsargont, vagy ahogy ők mondják "terminus technikus" kifejezések magyarázatát is. De ezzel semmi baj sincsen.
Ha még nem nézted meg elég videójukat és/vagy nem vettél részt a hobbitársaiddal ezek elemzésében, akkor rengeteg új dolgot is megtanulhatsz.
A könyv felénél kezdtem érezni, hogy elfáradt valami. Én is valamennyire az olvasásban, ezért tartottam egy nagyobb szünetet. Nem tudhattam, hogy miről fog szólni a könyv második fele, mert az elsőben szinte minden ellőttek, amiket a videókban el szoktak mondani... Gondoltam én!
Szóval a könyv második felében komolyabb (és nem szeszélyesebb (haha)) vizekre eveznek. Kicsit kezdtem magam úgy érezni, hogy elérkezett az a pont, ahol cégeknek ajánlják saját magukat, vagy éppen az önismeretet folytatók számára akarnának segítséget nyújtani néhány dologgal. Nyilván nem mélyrehatóan, inkább csak a felszínt kapargatva, és azért be kell vallanom, hogy voltak értékes gondolatok is.
Miről is szól ez a könyv és kiknek ajánlanám? Ezek elég fogós kérdések. Nem tudom, hogy ez igazából mi akart lenni a nagy marketinggépezetükben. Olyan, mint egy portfólió bemutató. Nem rossz, mert igazából olvasmányos, de nekem nem adott újat. Főleg az első fele. A második fele pedig abszolút nem nekem szólt. Jó-jó, részben nekem is szólt... Aki tényleg látta sok videójukat és/vagy rajongójuk, azok tényleg nem fognak sok újat megtudni, viszont akik nem, azok számára nem tudom, hogy mennyire lesz érthető. Főleg a néha elég véletlenszerűen bedobált játékcím. Mindenesetre eléggé kortörténeti darab, és rálátást kaphatunk, hogy mi is történik a Mit játsszunk csapat körülötti társasjátékos miliőben. Az tudom, hogy kinek nem ajánlanám a könyvet. Komolyabb gémereknek biztos nem, és azoknak sem, akik valamiért utálatot éreznek a szerzőpáros iránt (vannak ilyenek, kár szépíteni).
Ahogy már többször leírtam, sok újat nem mutatott a könyv. Főleg az említett első fele. A második részben meg lett kapargatva néhány téma, de valahogy elfáradt az egész. Ezt főleg a könyv utolsó negyedében lehetett érezni. Mintha azon ment volna az agyalás, hogy még mit tegyünk bele a könyvbe, hogy tartalmasabb legyen. Nem tudom, hogy mennyire volt szükséges pl. a "zsebszótár". Főleg, hogy ezen fogalmak egy része mintha menet közben is megmagyarázásra került volna. A statisztikát kedvelők számára érdekes lehetett az általuk készített közvéleménykutatás eredménye (én is szeretem az ilyesmiket).
Amellett sem tudok teljesen elmenni szó nélkül, hogy többször említésre kerülnek Győri Zoltán játékai. Néhol egy picit túl soknak éreztem, de úgy gondolom, hogy egy szinten normális, hogy a saját játékaikat promózzák, és próbálják minél erősebben a köztudatba emelni.
Mit is tudnék zárszóként mondani. Én tényleg elismerem azt a brandet, amit építettek. Biztos nagyon sokan irigyek rájuk, hogy rakétaként kilőttek a sok tartalomgyártó közül. Amint írtam, a képi, hangi, szövegi világban érezhető a profizmus, viszont a legutóbbi videóik hiába néznek ki nagyon magas minőségűnek, mégis valahogy sterilek. A tűz valahogy elfogyott. A szakmaiságot néha megkérdőjelezem, de valószínűleg én sem tudnám jobban csinálni. És én már hamarabb belefáradtam volna. A könyv szükségességét sem annyira éreztem, de gondolom, hogy az eladási számok mást mutatnak...
*(Szoktam ugyan könyveket is olvasni és különböző tartalmakat nézni is, de ezek már egy ideje háttérbe szorultak. A magánéleti dolgaim pedig majd lehet egy másik blogban találnak hamarosan otthonra. Talán névtelenül...)
** Igen, tudom. Az én véleményem nem annyira fontos, és nem is annyira jól megírt, mint a téma alapjául szolgáló könyv. Bizonyára nem fogják túl sokan elolvasni és egyetérteni sem. De ez a saját véleményemet tükrözi.
